Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Approach to Battle: Training the Indian Army During the Second World War
Könyv tartalma:
Az indiai hadsereg volt a legnagyobb önkéntes hadsereg a második világháború alatt. Az indiai hadsereg hadosztályai harcoltak a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Olaszországban - és a délkelet-ázsiai csapatok túlnyomó többségét is ők alkották.
Több mint kétmillióan szolgáltak az indiai hadseregben - és India biztosította a közel-keleti és délkelet-ázsiai hadszínterek ellátásának bázisát. Ez a monográfia az indiai hadseregnek mint holisztikus szervezetnek a második világháború alatti modern történeti értelmezése. Megvizsgálja az indiai kiképzést - feltérképezi, hogy az indiai hadsereg hogyan alakított ki átfogóbb kiképzési struktúrát, mint bármely más nemzetközösségi ország.
Ezt mind a doktrína terjesztése, mind pedig az indiai hadsereg tisztjeinek egy kis csoportja professzionalizmusa révén érték el, akik az indiai hadseregen belül - az 1930-as évektől kezdődően - olyan katonai kultúrát hoztak létre, amely a második világháború alatt teljesedett ki, és amely a formális tanulási folyamatra is hatással volt. Végül bemutatja, hogy az indiai hadsereget az első világháború tapasztalatai után szervezték újjá.
A két háború közötti időszakban a hadsereg mind az északnyugati határvidéken folytatott harcokra, mind a polgári hatalom segítőjeként fejlesztette ki a kiképzést és a hitet. A második világháború kitörésével e szerepek mellett a hadseregnek ki kellett terjeszkednie és alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy modern hivatásos hadseregek ellen harcoljon a sivatagi, dzsungeles és hegyi hadviselés nehéz terepén.
A doktrína és a kiképzés egyértelmű fejlődése figyelhető meg: a GHQ India számos brosúrát készített, amelyeket viszont az alakzatokon belüli kiképzés kialakítására használtak, majd a hadosztály-, dandár- és egységszintű kiképzési utasításokban használtak fel - így nemcsak a GHQ India-tól a dandár- és zászlóaljszintig, hanem a zászlóalj- és dandárszinttől felfelé is egyértelmű folyamat látható, amely a harci tapasztalatokon alapul, amelyeket az új kiképzési utasításokba vettek fel. A hadseregben az oktatásnak adott további lendülettel együtt az indiai hadsereg 1945-re modern, professzionális és nemzeti hadsereggé vált.
