Megosztott városok: A valóban intelligens és fenntartható városok ügye

Olvasói vélemények

A könyv átfogó elemzést nyújt a megosztó városokról, és releváns esettanulmányokat tartalmaz a világ minden tájáról. A könyv egyensúlyt teremt az elmélet és a gyakorlati munka között, és mind a várostervezéssel, mind a fenntarthatósággal foglalkozó tudósok és szakemberek számára tanulságos. Az írói stílus azonban intenzív és akadémikusan nehézkes lehet, és egyes olvasók a középosztálybeli nézőpontokkal szembeni elfogultságot észleltek.

⬤ Mélyen kutatott, világos, elgondolkodtató írás.
⬤ Kiválóan használja a releváns globális esettanulmányokat.
⬤ Az elmélet és a gyakorlati példák jó egyensúlya.
⬤ A fenntarthatóság és a megosztáson alapuló gazdaság iránt érdeklődőknek kifejezetten ajánlott.

⬤ Az írásmód néha intenzív és nehezen követhető.
⬤ Hajlamos más tudósok véleményét meggyőző tényekként bemutatni.
⬤ Érzékelhető középosztály-ellenes elfogultság, különösen a dzsentrifikációról szóló vitákban, amit néhány olvasó frusztrálónak talált.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sharing Cities: A Case for Truly Smart and Sustainable Cities

Könyv tartalma:

Hogyan építhetnek a városok a "megosztáson alapuló gazdaságra" és az intelligens technológiára, hogy olyan "megosztási paradigmát" hozzanak létre, amely támogatja az igazságosságot, a szolidaritást és a fenntarthatóságot.

Az emberiség jövője a városoké, és a városi tér természete lehetővé teszi és szükségessé teszi a megosztást - az erőforrások, az áruk és szolgáltatások, a tapasztalatok megosztását. A megosztás hagyományos formáit azonban a modern városokban aláássa a társadalmi széttagoltság és a közterület elüzletiesedése. Duncan McLaren és Julian Agyeman a Sharing Cities (Megosztott városok) című könyvében amellett érvel, hogy a városok erősen hálózatosodott fizikai terének, az új digitális technológiáknak és a megosztás új, közvetített formáinak kereszteződése lehetőséget kínál a városoknak arra, hogy az intelligens technológiát összekapcsolják az igazságossággal, a szolidaritással és a fenntarthatósággal. McLaren és Agyeman a megosztás változó természetében rejlő lehetőségeket és kockázatokat vizsgálja a fenntarthatóság, a szolidaritás és az igazságosság szempontjából.

McLaren és Agyeman egy új "megosztási paradigmát" javasol, amely túlmutat a divatos "sharing economy"-n - amelyet olyan vállalkozásokban láthatunk, mint az Uber és a TaskRabbit -, és olyan megosztási modelleket képzel el, amelyek nem mindig kereskedelmi jellegűek, hanem közösségi jellegűek is, bizalomra és együttműködésre ösztönözve. A szerzők San Francisco, Szöul, Koppenhága, Medell n, Amszterdam és Bengaluru (korábban Bangalore) részletes esettanulmányai a következő témákat tárgyalják: a közös fogyasztás és termelés; a megosztott közterület, mind a fizikai, mind a virtuális tér; a megosztás kialakítása a méltányosság és az igazságosság fokozása érdekében; valamint a megosztási paradigma kiterjesztésének kilátásai a városirányításon keresztül. Bemutatják, hogy a megosztás hogyan változtathatja meg az értékeket és a normákat, hogyan teheti lehetővé az állampolgári elkötelezettséget és a politikai aktivizmust, és hogyan építheti újjá a közös városi közkincset. A megosztás és a szolidaritás mellett szóló érvelésük a városi jövőt illetően erőteljes alternatívát kínál a verseny, a bezárkózás és a megosztottság hagyományos "versenyfutás az aljáig" narratíváival szemben.