Olvasói vélemények
Összegzés:Thomas B. Allen „Megszállottak” című könyve egy 1949-es ördögűzés igaz történetét meséli el, amely az „Ördögűző” című híres horrorfilmet ihlette. A könyv feltárja a megszállottság részleteit, az érintett papokat és az ördögűzési rituálékat. Sok olvasó borzongatónak és informatívnak találja a könyvet, míg mások szkeptikusan nyilatkoznak a pontosságáról és az elbeszélői stílusról.
Előnyök:Az olvasók értékelik az ördögűzés részletes leírását, annak hátborzongató jellegét, valamint a megszállottság pszichológiai és spirituális dimenzióinak feltárását. Az írásmódot általában dicsérik, mert közvetlen és magával ragadó, így a horror és az eredeti „Ördögűző” történet rajongói számára lebilincselő olvasmány. A papok naplóinak bevonása hitelesebbé és mélyebbé teszi az elbeszélést.
Hátrányok:Egyes kritikusok azt kifogásolják, hogy a könyv ismétlődik, és hiányzik belőle az elbeszélés előrehaladása, megjegyezve, hogy az ördögűzési ülések gyakran monotonnak tűnnek. Aggályok merültek fel a könyv pontosságával kapcsolatban, egyesek szerint a könyv rosszul van megírva. Emellett a Kindle-verzió technikai problémái frusztrálnak néhány olvasót, ami rontja az általános élményt.
(95 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Possessed: The True Story of an Exorcism
Könyv tartalma:
„Az ördögűző című 1973-as film, amely egy tizenkét éves kislányról szól, akit megszállt az ördög, jobban megrémítette az embereket, mint bármelyik horrorfilm. Sok mozilátogató keresett terápiát, hogy megszabaduljon a megmagyarázhatatlan félelmeitől.
A pszichiáterek a „filmes neurózis” kifejezést alkották meg azokra a páciensekre, akik a filmet elhagyva a démonok félelmetes jelenlétét érezték. A washingtoni premieren egy fiatal nő remegve állt a mozi előtt. „Kijövök ide a napfényre” - mondta - »és látom az emberek szemeit, és megrémítenek.« Azon kevés mozilátogató között, akiket nem érintett meg a borzalom, volt két pap, William S.
Bowdern atya és Walter Halloran atya, a St.
Louis-i Egyetem jezsuita közösségének tagjai. „Billy a fejét rázva jött ki az ágyon ugráló és a feszületre vizelő kislány miatt” - emlékszik vissza Halloran.
„Eléggé dühös volt. 'Van egy jó üzenet, amit ez a dolog közvetíteni tud” - mondta. Az üzenet az volt, hogy a gonosz szellemek működnek a világunkban.” Bowdern és Halloran tudta, hogy a film fiktív burkolat, amely egy szörnyű valóságot takar.
Bowdern 1949 márciusában és áprilisában éjszakáról éjszakára ördögűzőként működött közre, Halloran pedig segédkezett neki. Bowdern buzgón hitte, hogy kiűzte a démont egy meggyötört lélekből. Az áldozat egy tizenhárom éves fiú volt, akit furcsa módon St.
Louisba csaltak egy marylandi külvárosból, Washingtonból. Bowdern ördögűzése adta az ihletet a filmhez.
Ennek a megszállottságnak az igaz története, amelyet a Possessed című könyvben elmesélnek, egy Bowdern atyát segítő jezsuita pap naplóján alapul. A naplót, amely a középkor óta a legteljesebb beszámoló egy ördögűzésről, először a Possessed átdolgozott kiadásában adjuk közre.
