Megtévesztés a középkori hadviselésben: Trükk és ravaszság a középkorban

Olvasói vélemények

A könyv a középkori hadviselésben alkalmazott katonai megtévesztés különböző típusainak széleskörű feltárását kínálja, lebilincselő és gyakran sötét humorú stílusban. Bár az irodalmi megtévesztést talán nem tárgyalja olyan mélységben, mint ahogy azt néhány olvasó remélte, elgondolkodtató tartalmat nyújt. A szerző tudományos megközelítése elismerésre méltó, bár vannak jelen szerkesztési hibák.

⬤ Magával ragadó és szórakoztató írói stílus
⬤ kiterjedt kutatás
⬤ elgondolkodtatóan vizsgálja a katonai megtévesztést
⬤ kiegyensúlyozott tudományos szemlélet
⬤ térképeket, bibliográfiát, tárgymutatót és ajánlott olvasmányok listáját tartalmazza.

Nem mélyül el az irodalmi megtévesztés háborús alkalmazásában; több szerkesztési hibát tartalmaz, köztük helyesírási hibákat.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deception in Medieval Warfare: Trickery and Cunning in the Central Middle Ages

Könyv tartalma:

A megtévesztés és a csalás a hadviselés egyetemes jellemzője, a trójai falovatól a második világháború felfújható tankjaiig. A középkor (kb.

1000-1320) háborúi sem voltak kivételek. Ez a könyv a középkori krónikákban leírt különféle trükköket veszi szemügyre, kezdve a normannoktól, akik a hastingsi csatában (1066) menekülést színleltek, hogy elcsalják az angolokat a Senlac-hegyről, a törököktől, akik a Vérmezőn (1119) madárárusoknak álcázva beszivárogtak a frank táborba, egészen a Bannockburn (1314) mezejére leereszkedő skót táborkövetőkig, akik zászlóként lobogó szennyes ruhákat lobogtatva katonák hadosztályát imitálták.

A tanulmány azt is megvizsgálja, hogy a korabeli társadalom mit gondolt a csatatéren történő megtévesztésről: vajon legitim módja volt-e a harcnak? Vajon a ravaszság csodálatra méltó tulajdonságnak számított-e egy harcosban? A kulturálisan és vallásilag „más” embereket csalárdabbnak tartották-e a háborúban, mint a nyugat-európaiakat? A szókincs és az elbeszélői eszközök részletes elemzésén keresztül ez a könyv egy olyan társadalmat tár fel, amely mély erkölcsi ambivalenciával viszonyult a katonai csaláshoz, amelyben a szerzők képesek voltak ünnepelni a harcosok ravaszságát, miközben egyúttal elítélték ellenségeiket a hasonló csalárd cselekedetekért. A könyv egy függeléket is tartalmaz, amely több mint négyszáz, a korabeli krónikai elbeszélésekben feljegyzett katonai megtévesztéssel kapcsolatos esetet katalogizál.