Ez a könyv egy képeskönyv a személyes fejlődésről. A képregényben szereplő „én” szegény családba született.
Ráadásul a szülők találkoztak a nagy éhínség korszakával, amikor az alapvető megélhetés nagyon szűkös volt. „„Én”” megtanulta, hogyan kell a legmegtakarítóbb módon élni, és az egész család nagyon pozitívan állt hozzá a nehézségekhez.
Ilyen környezetben felnőve „”Én„” megtanultam elégedettnek lenni, és mindig éreztem a teljes családi szeretetet. Ezért „”Én„” úgy álltam mindenhez, hogy „”a szegénység ellenére is élveztem„”, és boldog és elégedett voltam, még ha szegénységben is.