Melia in Foreverland

Olvasói vélemények

A „Melia az örökkévalóságban” című könyvben egy fiatal lány utazik a túlvilágon, aki egy tragédia után megpróbálja helyreállítani barátnője hitét. A könyv a hit, a filozófia, valamint az élet és a halál megértésének témáit járja körül, történelmi személyiségeket és spirituális fogalmakat összefonva. Az olvasók vegyes véleménnyel vannak a karakterfejlődésről, az elbeszélői stílusról és az általános kivitelezésről, gyakran dicsérik az illusztrációkat, ugyanakkor kritizálják a tempót és a párbeszédeket.

Az írás magával ragadó és leíró, az olvasót bevonja a történetbe, és erős kapcsolatot teremt a szereplőkkel. Az illusztrációkat nagyra értékelik, vizuális élvezetet nyújtva. A filozófiai és spirituális témákat sok olvasó elgondolkodtatónak találja, így a könyv alkalmas a hitről és a túlvilágról szóló beszélgetésekhez. A történelmi személyiségek és az „Örökországon” tett utazás olyan mélységet ad a könyvnek, amely a közönség egy része számára magával ragadó.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan részletes és vontatott, ami lassú elbeszélői tempóhoz vezet. Kritika érte a karakterek átélhetőségét és megkülönböztethetőségét, mivel úgy tűnik, hogy sok szereplőnek nincs egyedi hangja. A vallási témákra való nagyfokú támaszkodás nem minden olvasónak tetszhet, és egyesek problémásnak találják az olyan érzékeny témák kezelését, mint az öngyilkosság. Összességében a könyv felépítése és tempója vegyes kritikákat kapott, egyesek úgy érezték, hogy hiányzik belőle a fókusz vagy az irány.

(14 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A tragédia az emberi lét része, és nincsenek tények, csak vélemények arról, hogy miért van annyi nyomorúság a világban.

Ezekkel a valóságokkal foglalkozik egy tizenéves lány, amikor szeretett unokatestvére megtagadja Istent a családi kutya megrázó halála után. Egy éjszaka, miközben apja könyvtárában keresi a válaszokat, olyan álmot álmodik, amely nem csak álom.

Így kezdődik Melia és kis kutyája, Schnapsie varázslatos utazása a Kansas állambeli Orionban lévő otthonukból a mesebeli fehér szárnyú ló, Pegazus hátán üdvözlő csillagok sorába. Dante kalauzolásával Melia saját szemével látja Isten útjait, ahogyan azokat neves halhatatlanok - többek között Vergilius, Arisztotelész, Galilei és Darwin - tanították neki, majd megismerkedik halhatatlan családtagjaival, kezdve a legkorábbi írástudó őseitől egészen a régmúlt háziállatokig. Amit megtanul, azok isteni igazságok, nem pedig a bölcsek földi nézetei, és mindent lejegyez egy jegyzetfüzetbe, amelyet Sir Issac Newtontól kapott.

Amikor másnap reggel felébred, a jegyzetfüzet a hálószobája komódján hever, más földöntúli emléktárgyakkal együtt az éjszakai utazásról. Most már magabiztosabban lép vissza a saját világába, és elindul, hogy megnyugtassa unokatestvérét és mindenkit, aki hajlandó meghallgatni, hogy minden rendben lesz.