Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Amelioration and Empire: Progress and Slavery in the Plantation Americas
Christa Dierksheide azt állítja, hogy a brit Karib-térség és az amerikai Dél "felvilágosult" rabszolgatartói nem voltak sem elmaradott reakciósok, sem szabadságszerető képmutatók, hanem modern, kozmopolita embereknek tartották magukat, akik az atlanti világ fejlődésének erőteljes alternatív víziójával rendelkeztek. A radikális forradalom és szabadság helyett úgy vélték, hogy a javulás - amelyet ők úgy határoztak meg, mint a társadalmi vagy politikai rossz, például a rabszolgaság enyhítésén keresztül történő fokozatos fejlődést - a legjobb eszköz az újvilági társadalmak fejlődésének és terjeszkedésének előmozdítására.
A rabszolgatartók körében az ameliorációt mint intellektuális koncepciót firtató Dierksheide transznacionális megközelítést alkalmaz, amely inkább a provinciális ültetvényesekre, mint a nagyvárosi abolicionistákra összpontosít, új megvilágításba helyezve a rabszolgaság gyakorlatát az angolszász atlanti világban. Azt állítja, hogy az amelioráció - a rabszolgaság és általában a provinciális társadalom - domináns fogalom volt, amelyet a felvilágosult ültetvényesek osztottak, akik a rabszolgaság "javítására" törekedtek annak eltörlése felé, valamint azok, akik az intézményt a rendszer kiterjesztése érdekében igyekeztek javítani.
Azáltal, hogy megvilágítja a közös alapokat, amelyeken az állítólagos rabszolgaság-ellenes és -párti provinciálisok osztoztak, erőteljes alternatívát nyújt az amerikai ültetvényes társadalom liberális fejlődésének szokásos történetével szemben. A javulás - mutatja be - jóval túlmutatott az úr-szolga viszonyon, és az egész atlanti világban az angol-amerikai birodalmi terjeszkedést támasztotta alá.