Mély agyi stimuláció: Új élet a Parkinson-kórban, disztóniában és esszenciális remegésben szenvedők számára

Olvasói vélemények

Kelvin L. Chou, Susan Grube és Parag Patil „Deep Brain Stimulation” című könyve nagyra értékelt a mozgászavarok mély agyi stimulációjáról (DBS) szóló átfogó és hozzáférhető információk miatt. A könyv foglalkozik a DBS folyamatával, kockázataival és előnyeivel, így a betegek és családtagjaik számára nélkülözhetetlen olvasmány. Néhány recenzens azonban megjegyezte, hogy bizonyos információk elavultak lehetnek, tekintettel a terület gyors fejlődésére.

⬤ Átfogó áttekintés a DBS-ről, beleértve a jelölést, az eljárást és a gyógyulást.
⬤ Könnyen érthető, laikusok számára is megfelelő nyelvezet.
⬤ Az előnyök és hátrányok kiegyensúlyozott bemutatása.
⬤ Történelmi hátteret és betekintést nyújt a mozgászavarokba.
⬤ Illusztrációkat és egyszerű analógiákat tartalmaz a megértés elősegítésére.
⬤ Hiteles szerzők, akik jelentős szakértelemmel rendelkeznek a témában.
⬤ Hasznos mind a betegek, mind a gondozók számára.

⬤ Egyes információk elavultak lehetnek a DBS-technológia és -technikák gyors fejlődése miatt.
⬤ Nem egyértelmű a DBS-re való jogosultság kognitív követelményeit illetően.
⬤ Lehet, hogy az újonnan diagnosztizált betegek számára nem szükséges olvasmány, mivel a technológia gyorsan fejlődik.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deep Brain Stimulation: A New Life for People with Parkinson's, Dystonia, and Essential Tremor

Könyv tartalma:

Az Egyesült Államokban becslések szerint 42 millió ember szenved valamilyen mozgásszervi zavarban. A leggyakoribb mozgászavarok közé tartozik a Parkinson-kór (Parkinson-kór), az esszenciális remegés (ET) és a dystonia. Bár a gyógyszerek segíthetnek ezekben az állapotokban, sok betegnél a tünetek nem kezelhetők kizárólag gyógyszerekkel. Ilyen esetekben orvosaik a mély agyi stimuláció (DBS) néven ismert sebészeti eljárást javasolhatnak. A DBS egy forradalmi technológia, amely egy beültetett eszközzel elektromos stimulációt juttat az agyba a tünetek enyhítésére, a szenvedés enyhítésére és az életminőség javítására. A Food and Drug Administration (FDA) 1997-ben engedélyezte a DBS-t az esszenciális remegés, 2002-ben a Parkinson-kór, 2003-ban pedig a dystonia kezelésére.

A mély agyi stimuláció drámai módon megváltoztatta sok kontrollálhatatlan remegésben szenvedő beteg életét. A betegek gyakran képesek visszatérni a szokásos tevékenységekhez, például az étkezéshez és az öltözködéshez, és aktív és teljes életet élhetnek. A remegés elleni gyógyszeres kezelés szükségessége gyakran csökken vagy megszűnik.

Bár a DBS már nem számít kísérleti eljárásnak, egyelőre még mindig másod- vagy harmadvonalbeli kezelésként alkalmazzák, és csak a betegség előrehaladottabb eseteiben szenvedő betegeknek tartják fenn, illetve azoknak, akiknél a gyógyszeres kezelés önmagában nem megfelelő, vagy nem lehet elég pontosan beállítani ahhoz, hogy a remegést és a vonaglást kontroll alatt tartsák.

Az az elképzelés azonban, hogy ez a műtét a végső megoldás, egy fejlődő koncepció. Tíz évvel ezelőtt az orvosok csak a legsúlyosabb, mozgássérült, kerekesszékre szoruló betegeket operálták meg, ma már a Parkinson-kór, az ET és a Dystonia közepesen súlyos és súlyos eseteiben szenvedő betegeket is megoperálják. A gondolat az, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Ahelyett, hogy azt mondanák, hogy várjanak még öt-tíz évet, amíg még rokkantabbá válnak, az orvosok felismerik, hogy minél korábban alkalmazzák a DBS-t, annál jobban javíthatják a betegek életminőségét.