Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv egy katona vietnami háborúban szerzett élményeinek lenyűgöző és személyes nézőpontját mutatja be, bemutatva mind az akkori érzelmi, mind a történelmi összefüggéseket. A könyv a szerelem, a hit és a kötelességtudat témáit ötvözi, és az olvasót mindvégig leköti az elbeszélés.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írás, amely magával ragadja az olvasót a történetbe
⬤ egy katona személyes és átélhető nézőpontja
⬤ a szeretet és a szolgálat hatásos ábrázolása
⬤ erős érzelmi reakciókat vált ki
⬤ személyes olvasásra és ajándékba egyaránt alkalmas.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv ára kissé magas; néhány kritikus szomorúságot emlegetett a Vietnamból hazatérő katonákkal való bánásmóddal kapcsolatban.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Depth of Field: An Army Photographers Year in Vietnam
Könyv tartalma:
Moe hadnagy azt mondja, ahogy közeledünk a kanyarhoz: - Legyetek résen, srácok.
Ez ismert vietkong terület." "Ismert Vietkong terület" gondolom magamban. Akkor mi a fenét keresünk itt kint egyedül. A csendet egy hirtelen és hangos reccsenés töri meg, mintha egy petárda robbant volna a fejem mellett. Minden azonnal lassított felvételbe megy át, egyszerre a dzsip eleje lángokban ugrál. Tim%u2019 feje hátraugrik, és az arcát eltakaró kezével azt kiáltja: "Ó, Istenem " Moe hadnagy ugyanebben a pillanatban jobbra dől, és szinte kecsesen, egyszerűen kiesik a dzsipből. A dzsip mellett fekve találom magam, és próbálom összeszedni a gondolataimat.
Az első megérzésem az volt, hogy aknára léptünk. Éppen ekkor hallom az automata fegyverek tüzét és a hangos vietnámi fecsegést. Félelem fog el, ahogy most értékelem a helyzetet. Ez nem csak egy akna, hanem egy rajtaütés: "El kell mozdulnunk Carlisle" - gondolom magamban. Megpróbálok felnyúlni a dzsipbe a fegyveremért, de a tűz elnyomja a kezemet. "Tudom, hogy Tim halott, és lelőtték Moe hadnagyot, és most értem jönnek." Ez az egyetlen incidens meghatározó pillanat volt nemcsak a katonai pályafutásomban, hanem abban is, hogyan kezeltem a jövőbeli életem döntéseit és kihívásait. Minden veteránnak, különösen azoknak, akik "harcolj vagy menekülj" helyzeteket élnek át, hasonló meghatározó pillanataik vannak, és az egyénre jellemzőek. 1964 augusztusában léptem katonai szolgálatba, tizenhét éves gimnazista voltam, aki alig várta, hogy egyedül legyen és világot lásson.
A hadsereg tökéletes környezet volt ehhez. Szerettem a hadsereget, a struktúrát, a fegyelmet.
Az előrelépés lehetőségének csak a saját kezdeményezés szabott határt. A középiskolai érettségit Németországban állomásozva szereztem meg. Katonai karrierem messze túlmutatott azon, amit elképzeltem.
Tizenkilenc évesen tizedes voltam, ami 1966-ban ritka volt. Második alkalommal vonultam be, és hosszú és hasznos katonai pályafutás elé néztem. Aztán jött Vietnam, és mindez megváltozott.
