Menekülés Lucániából: A túlélés epikus története

Olvasói vélemények

Az Escape from Lucania kritikái kiemelik, hogy a film egy lebilincselő túlélő kaland, amelynek középpontjában Bradford Washburn és Bob Bates hegymászók igaz története áll. Az olvasók nagyra értékelik a jól megalapozott beszámolót, és azt, hogy a szerző képes átadni az expedíció során tapasztalt kihívásokat. Ugyanakkor kritika éri a tempót, mivel egyesek szerint a történetmesélés unalmas, és túlságosan a történelmi részletekre koncentrál, ahelyett, hogy a túléléstörténetben elvárt izgalmas pillanatokra összpontosítana. A digitális változat formázási problémáktól szenved, ami egyes olvasók számára megnehezíti az olvasást.

⬤ Magával ragadó és jól megalapozott kalandregény.
⬤ Lenyűgöző beszámoló a hegymászásról és a túlélésről.
⬤ Kiemeli a hegymászók személyes tapasztalatait és kihívásait.
⬤ David Roberts írását hozzáértőnek és éleslátónak írják le.
⬤ A naplókhoz és interjúkhoz való hozzáférést is tartalmaz, ami tovább fokozza az elbeszélést.

⬤ Néhány olvasó szerint a történetmesélés unalmas és érzelmi mélység nélküli.
⬤ A tempót kritizálják, mivel túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek a történelmi kontextusra, ami lassabban vezet a fő kalandhoz.
⬤ A befejezést antiklimatikusnak írják le.
⬤ A digitális változatban jelentős formázási problémák vannak, amelyek befolyásolják az olvashatóságot.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Escape from Lucania: An Epic Story of Survival

Könyv tartalma:

1937-ben a Lucania-hegy volt Észak-Amerika legmagasabb megmászatlan csúcsa. Az Alaszka és a Yukon határán húzódó Saint Elias-hegység mélyén fekvő, gleccserhegyekkel körülvett hegység, a Lucania szinte megközelíthetetlen volt. Az egyik sikertelen expedíció vezetője "bevehetetlennek" minősítette. Abban az évben azonban egy pár vakmerő fiatal hegymászó megkísérelte az első megmászást, nem is sejtve, hogy küldetésük veszélyes küzdelemmé válik a túlélésért. A Szökés Lucaniából az ő figyelemre méltó történetük.

Brad Washburn és Bob Bates osztálytársak és a Harvard Mountaineering Club tagjai voltak, két tehetséges fiatalember - jóképűek, intelligensek, és tele voltak felfedező kedvvel. Mindketten ambiciózus hegymászók voltak, egy kis csoport tagjai, akiknek az 1930-as és 1940-es években a nagy hegyvonulatok első megmászásai megváltoztatták az amerikai hegymászás arculatát. Washburn és Bates 1937 nyarán a Lucania megmászását tűzte ki célul, és négy hegymászóból álló csapatot állított össze az expedícióra. Amikor azonban Bates és Washburn a Lucania lábánál lévő Walsh-gleccserhez repültek, felfedezték, hogy a szeszélyes időjárási körülmények miatt a jég síkossá vált. Pilótájuk alig tudott egyedül újra felszállni, és szó sem volt arról, hogy a másik két hegymászóval vagy további ellátmánnyal térjenek vissza. Washburn és Bates a gleccseren találták magukat, több mint száz mérföldre a segítségtől, egy kietlen és kietlen területen. A legközelebbi bányászvárosba - amely légi úton nyolcvan mérföldre volt - való eljutástól eltekintve úgy döntöttek, hogy folytatják az expedíciót.

A Menekülés Lucaniából című könyv Washburn és Bates elszánt útját meséli el a Lucania 17 150 láb magas csúcsa felé, lavinák, vakító hóviharok és rejtett hasadékok állandó veszélye mellett. Félelmetes esélyek ellenére ők voltak az elsők, akik a Lucania csúcsára léptek, nem is sejtve, hogy a legnagyobb kihívás még hátra van. Közel egy hónappal azután, hogy a gleccseren rekedtek, és mivel az ellátmányuk veszélyesen fogytán volt, a Yukon ismeretlen területén keresztül kellett kijutniuk, versenyt futva az idővel, miközben a nyári meleg miatt a folyók megduzzadtak és átjárhatatlan mélységű áradásokat okoztak. De még akkor is, amikor helyzetük egyre kétségbeejtőbbé vált, nem voltak hajlandóak feladni.

A Szökés Lucaniából izgalmas és eleven részletességgel meséli el ezt a csodálatos történetet, a hegymászók csúcsra jutás utáni ujjongásától a legsötétebb pillanatokig, amikor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal kellett szembenézniük. Ez a történet a félelmetes kalandról és a gyötrelmes veszélyről szól. De mindenekelőtt két rendkívüli lelkületű, inspiráló bajtársiassággal és nagy bátorsággal rendelkező férfi története.

A ma már kilencvenes éveikben járó Washburn és Bates legendák hegymászó körökben. Bates 1938-as és 1953-as expedíciót vezetett a K2-re, a világ második legmagasabb hegyére. Washburn, akinek az alaszkai első megmászások rekordja páratlan, a bostoni Tudományos Múzeum alapító igazgatója lett, és a világ egyik legjobb hegyi fotósa. Az 1937-es Lucania-expedícióról készített néhány figyelemre méltó képét tartalmazza ez a könyv.