Ez a mű az első teljes fordítás és részletes kommentár Mesomédész verseihez. A krétai lírai költő és citharodeus Mesomédész a Kr.
u. II. század első felében tevékenykedett, Hadrianus császár szabad embere és kedvence volt.
Minden vers bevezetést és soros kommentárt tartalmaz. Egy általános bevezető foglalkozik Hadrianus korának kulturális körülményeivel, az ókori zenei gyakorlattal és a kor irodalmi áramlataival is.
A mű a második szofisztika tágabb kontextusába helyezi Mesomédész allúziós művét. A szerző számos versben finom utalásokat is talál a császárra.
Ezeket részben dicsérő, részben felforgató módon kell értelmezni.