Metatheater and Modernity: Baroque and Neobaroque
Metaszínház és modernitás: Barokk és neobarokk az első olyan munka, amely a metaszínház tanulmányozását összekapcsolja a barokk és a neobarokk fogalmával. Arra hivatkozva, hogy az európai modernitás kezdete a tizenhetedik század elején, valamint a huszadik század modernista és posztmodern korszaka egyaránt az önmagára mint színházra reflektáló színház jelenségének virágzását hozta, a szerző a metaszínház, a barokk és a neobarokk fogalmát a tizenhetedik és huszadik századi darabok párosításán és szoros elemzésén keresztül vizsgálja újra.
Az összehasonlítások között szerepel Jean Rotrou Az igaz Szent Genezis című műve Jean-Paul Sartre Kean című művével és Jean Genet Feketék című művével; Pierre Corneille L'Illusion comique című műve Tony Kushner Az illúzió című művével; Gian Lorenzo Bernini Az impresszárió című műve Luigi Pirandello színház a színházban című trilógiájával; Shakespeare Hamletje Pirandello IV. Henrikjével és Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című művével; Moli re Impromptu de Versailles című műve Jean Cocteau, Jean Giraudoux és Eug ne Ionesco "impromptusaival". A Metaszínház és modernitás a technológia szerepét is vizsgálja az illúziók megteremtésében és megtörésében mindkét évszázadban.
A metaszínházról szóló korábbi munkákkal ellentétben a kötet a komédia metaszínházi szerepét hangsúlyozza. A metaszínház, állapítja meg a szerző, egyszerre előadás és performatív: a színház védelmében és a külvilág illuzórikus minőségének leleplezésével egyaránt érzékelési átalakulást ér el a közönségben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)