Értékelés:
A „Méz és méreg: Egy városi méhész vallomásai” című könyvében Andrew Coté a New York-i méhészkedésről nyújt lebilincselő és szórakoztató beszámolót, az év tizenkét hónapja köré csoportosítva. Betekintést nyújt a méhek életébe, személyes anekdotákat a szerzőtől, és elmélkedéseket a méhek tágabb értelemben vett jelentőségéről az ökoszisztémában. A recenzensek általában élvezetesnek és informatívnak találják, bár megjegyzik, hogy nem biztos, hogy az átfogó méhészeti kézikönyvet kereső olvasóknak tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és meleg mesélő stílus, amely személyesnek és élénknek hat.
⬤ Érdekes betekintést nyújt a méhészetbe és a méhek életébe, könnyen érthető módon bemutatva.
⬤ Az év hónapjai szerint jól tagolt, a méhészkedés szezonális szemlélete.
⬤ Tele van anekdotákkal, humorral és ismeretterjesztő tartalommal, amely szórakoztat, miközben tájékoztat.
⬤ Az olvasók által erősen ajánlott kötelező olvasmány méhészek és nem méhészek számára egyaránt.
⬤ Néhány olvasó szerint a szerző személyisége egoista és önimádó.
⬤ A könyv nem egy átfogó méhészeti kézikönyv, ami csalódást okozhat azoknak, akik gyakorlati útmutatást keresnek.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a szerző nemkívánatos módon a hírességekkel való találkozásokra vagy kapcsolatokra összpontosít.
⬤ Néhány olvasó abbahagyta az olvasást, mert irritálta a szerző hangneme vagy tartalma.
(42 olvasói vélemény alapján)
Honey and Venom: Confessions of an Urban Beekeeper
Egy év New York első számú méhészének életéből, aki kalandjait és a furcsa személyiségeket, akikkel találkozik, miközben a figyelemre méltó mézelő méhekkel kapcsolatos végtelen tudását és szenvedélyét terjeszti
"Coté bájos és megható esszégyűjteménye szórakoztat és okoskodik, ami ahhoz szükséges, hogy valódi változást érjünk el abban, ahogyan a bolygónkra és önmagunkra tekintünk." - Andrew Zimmern
A szerény dróntól kezdve a találóan nevezett dolgozókon át magáig a királynőig - aki inkább rabszolga, mint uralkodó -, a kaptár világa Andrew Coté szerint tele van törekvőkkel és lógókkal, adakozókkal és vevőkkel, sőt még némi rovarpromiszkuitással is (ami megdöbbentően hasonlít a szúrós emberi fajtához). A Cotra jellemző humorral, éleslátással és egy egészséges adag bájjal megírt Méz és méreg a New York-i "méhek" homályos kultúráját és maguknak a méheknek a biológiáját világítja meg az alkalmi olvasók és a méhek rajongói számára egyaránt.
Cot egy éven át kíséri el az olvasókat napi méhészeti kalandjaira a városban és a világ minden táján. Manhattanben, számos feladata mellett, a tűzcsapokon, légkondicionáló berendezéseken vagy utcai árusok esernyőin csoportosuló rajok befogására is hívják. A méhekhez hasonlóan őrjöngő nagyvárosi népességben való manőverezésen túl Cot a méhészkedés emberbaráti, nemzetközi szemléletű megközelítése révén képes elmenekülni a kaptár elme és a városi élet nehézségei elől. Évente a világ különböző régióiba utazik Bees Without Borders nevű szervezetével, ahol méhészeket tanít arra, hogyan növelhetik mézhozamukat és jövedelmüket méhészeti törekvéseken keresztül. A negyedik generációs méhész Cot számára ez családi hagyomány, és ez a személyes jelentőség áthatja a méhek, a méz és a méhészek romantikájának és misztikumának ünneplését, akiknek élete e varázslatos teremtmények körül forog.
