Mezőgazdasági tudáshálózatok a vidéki Európában, 1700-2000

Eredeti címe:

Agricultural Knowledge Networks in Rural Europe, 1700-2000

Könyv tartalma:

Annak vizsgálata, hogyan lehetett a mezőgazdasági szakértelmet megosztani és kiterjeszteni négy évszázadon keresztül.

A tudás minden fajtája, a hagyományos szaktudástól a modern tudományig, társadalmilag függő, és egy évszázadokon át tartó, állandó társadalmi küzdelem eredménye. Ez a könyv az agronómiai tudás létrejöttét és cseréjét tárja fel a vidéki Európában a XVIII. század elejétől a XX. század végéig. A tudás terjedését a "tudáshálózatok" szemszögéből vizsgálja: honnan származott a mezőgazdasági tudás, és hogyan lehetett megtanulni egy gazdaságot vezetni? Kik vettek részt ebben a tudáscserefolyamatban? Milyen stratégiákat és kommunikációs módszereket alkalmaztak, és milyen hálózatok működtek?

Az ezekre a kérdésekre adott válaszok - amint azt a könyv bemutatja - tükrözik a szereplők találékonyságát: egy francia természettudós kreativitását, aki kapcsolatot teremtett a helyi gazdákkal, hogy megállítsa egy pusztító gabonamoly terjedését, a mezőgazdasági sajtó erejét, hogy "helyes értékeket" ültessen a magyar mezőgazdasági gyakorlatba, vagy hogy alakítsa a galíciai agrármozgalom identitását, és a háború utáni brit gazdák ügyességét, hogy kiválasszák saját információikat olyan forrásokból, mint a Fiatal Gazdák Klubjának tartott előadások, állami tanácsadók és kereskedelmi cégek képviselőinek látogatásai, valamint rádióműsorok.

A mezőgazdasági felvilágosodás kezdete óta a gazdákat egyre inkább szakértők növekvő serege ostromolja, akik megmondják nekik, hogy mit, mikor és hogyan tegyenek. Bizonyos értelemben a mezőgazdaság az egyik leginkább pártfogolt szakmává vált. A gazdák azonban ellenállhatnak, és saját útjukat járhatják. Az itt olvasható fejezetek a tudományalapú mezőgazdaság és a gyakorlatalapú gazdálkodás, az ideális mezőgazdaságról alkotott szakértői kép és a jó gazda (kevésbé ismert) önképe közötti folyamatos feszültséget tárják fel. Az uralkodó folyamat, ahogy ez a könyv is mutatja, a tudás instrumentális, felülről lefelé történő átadása a "laboratóriumból a szántóföldre". E két pólus között azonban összetett és virágzó hálózatok alakultak ki, amelyek olyan kereskedelmi zónákként működtek, amelyekben a tudás és a tapasztalatok cserélődhettek, kipróbálhattak, elfelejthettek, módosíthattak, elutasíthattak - és néha rá is kényszeríthettek.