Fields, Sherds and Scholars. Recording and Interpreting Survey Ceramics
Ez a könyv jelentős hozzájárulás a felmérő kerámiakutatás nem túl gyakran elméletileg feldolgozott területéhez, és útmutatóként és inspirációként szolgálhat a saját felmérési projektjeiket és módszereiket tervező régészek számára is.
A tájrégészet több mint fél évszázada nagymértékben támaszkodik a gyalogos felmérésre mint terepi módszerre. A legtöbb terepi projektben a régészeti kerámiák teszik ki a leletek között az oroszlánrészt, és a begyűjtött serpenyők mennyisége elsöprő. A felmérési kerámiák adják az alapot a tájban folytatott emberi tevékenység megértéséhez, a cserépdarabok pedig kényelmes kronológiai jelölőként szolgálnak a terepi projektek során feltárt régészeti lelőhelyek számára. Azonban az, hogy hogyan gyűjtik és tanulmányozzák ezeket a kerámiákat, meghatározza a serpenyők forrásanyagként való felhasználásának lehetőségeit. Nemcsak a gyűjtési gyakorlat, hanem a kerámiaelemzés folyamata és gyakorlati vonatkozásai is ritkán kerülnek kifejtésre, pedig a tájban végzett emberi tevékenység régészeti értelmezései erősen támaszkodnak rá.
A kötetben szereplő legtöbb írás betekintést nyújt egy-egy konkrét felmérési projekt gyűjtési, feldolgozási és értelmezési gyakorlatába, és reméljük, hogy ez az átláthatóság inspiráló és hozzájárul a felszíni kerámia mint a történeti értelmezések alapjának jobb megértéséhez. Három téma húzódik végig vörös fonalként a kötetben szereplő hozzászólásokon: először is a kerámia gyűjtésének, feldolgozásának és értelmezésének átláthatósága, másodszor a diagnosztikusság javítása, harmadszor pedig a felmérési kerámia értelmezési lehetőségeinek bővítése.
A fejezetek földrajzilag Görögország és Olaszország felé orientálódnak, két olyan ország felé, ahol a régészeti felszíni felmérést széles körben gyakorolják. Kronológiai szempontból a hozzászólások a bronzkortól a középkorig terjednek.