Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
This We in the Back of the House
Jacob Sunderlin első verseskötete hosszú műszakokban, a vásárlók szeme elől elrejtve, fehérítővel, cigarettacsikkekkel és hurrá, hogy mi, akik hátul dolgozunk.
Versek, amelyek úgy íródnak, ahogyan az edényeket acélgyapottal súrolják, ahogyan a téglákat erőszakos pontossággal és kimerült lemondással rakják le. Ezeket a verseket egy betonkeverőbe szorult fej álmodta meg, megrészegülve a munka nyelvétől és a beszélt mi nyelv által teremtett nyelvtől.
Ez nem a cinikus politikusok által kiaknázott, romantikus képzeletbeli „Középnyugat”, hanem egy lírai, sőt okkult munkásvilág. A mi-t a hallgatás teszi szelíddé, az almaléfagyálló fagyállóval teli korsókkal a Randy Savage alakú kondenzcsíkoktól és a helikopter-ellenes fények csempészett gyémántjaitól homályos égbolt alatt, miközben az Appetite for Destruction egy halom égő levélről suttog. Ez a mi testvérekből áll, a tizenéves kőművesből, aki Mickey Dees-től ingyen rögöket csal ki.
Ezek a versek élesek, de szeretetteljesek, egy Coleman-lámpa fényében, egy magnóból, egy pokrócon elterítve, lent a Monsanto tulajdonában lévő folyó mellett. Ezt egy 1957-es Chevrolet Bel-Airben tesszük, amely egy fészerben parkol, félig lehúzott ablakokkal.