Olvasói vélemények
Összegzés:Mark T. Mitchell könyve átfogó és közérthető bevezetés Michael Polanyi filozófiai írásaiba, különös tekintettel a hallgatólagos tudásról, valamint a személyes és az objektív tudás integrációjáról alkotott elképzeléseire. A recenzensek dicsérik a könyv áttekinthetőségét és szervezettségét, amely segít áthidalni a Polanyival foglalkozó kezdő és tapasztalt olvasók közötti szakadékot. Miközben az olvasók kiváló forrásnak találják a könyvet, vannak kritikák Polanyi néhány nézetével és állításával kapcsolatban, amelyek további indoklást igényelnek.
Előnyök:⬤ Polanyi összetett gondolatainak világos és közérthető magyarázata.
⬤ Jól szervezett szerkezet, amely segíti a megértést.
⬤ Jó bibliográfiai hivatkozások a mélyebb feltáráshoz.
⬤ Éleslátó kapcsolatok Polanyi és más gondolkodók között.
⬤ Elgondolkodtató viták a modern/posztmodern kérdéskörről.
⬤ Alkalmas mind az új olvasók, mind a Polanyi írásait ismerők számára.
Hátrányok:⬤ Néhány kritika azzal kapcsolatban, hogy Polanyi kellő indoklás nélkül támaszkodik a hagyományra és a tekintélyre.
⬤ Polanyi vallásról és erkölcsről vallott nézeteinek esetlegesen érzékelhető elfogultságai.
⬤ Egyes olvasók úgy találhatják, hogy Polanyi nem kézzelfogható dolgokról alkotott nézeteinek nincs szilárd alapja.
⬤ Egyesek számára túl konzervatívnak tűnhet, különösen ami a kereszténységre való támaszkodást illeti.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Michael Polanyi - The Art of Knowing
Könyv tartalma:
A polihisztor Michael Polanyi először fizikai kémikusként tette le a névjegyét, de érdeklődése fokozatosan a közgazdaságtan, a politika és a filozófia felé fordult, és ezen a területen végül forradalmi ismeretelméletet javasolt, amely a tudományos módszerrel és a politikai totalitarizmussal kapcsolatos első kézből szerzett tapasztalataiból nőtt ki.
Az ISI Könyvkiadó Modern gondolkodók könyvtára sorozatának e hatodik kötetében Mark T. Mitchell feltárja, hogyan ismerte fel Polanyi, hogy a modern politikai és szellemi válság gyökerei a tudás téves felfogásában rejlenek, amely kizárja az igazságról, a jóságról és a szépségről való értelmes kijelentések lehetőségét.
Polanyi elmélete a tudásról, mint elkerülhetetlenül személyes, de egyben a valóságban megalapozott tudásról, nem pusztán történelmi érdekesség, írja Mitchell, mert vonzó alternatívát kínál mindazok számára, akik elutasítják mind a modern racionalizmus önhittségét, mind a tudományos posztmodernizmus végső soron nihilista következményeit.
