Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 14 olvasói szavazat alapján történt.
An Analysis of Michel Foucault's Discipline and Punish
Michel Foucault a 20. század egyik leginnovatívabb gondolkodójaként híres - és a Fegyelem és büntetés című munkája olyan eredeti volt, és olyan hasznos modelleket kínált más tudósok számára, hogy a könyv ma már a valaha kiadott legbefolyásosabb tudományos művek közé tartozik.
Foucault célja, hogy nyomon kövesse, hogyan alakult át a bebörtönzés a XVII. és a XX. század között. Ami látványosságnak indult, amelyben a rituális büntetések a rab testére összpontosítottak, végül a bűnöző lélek magánfegyelmezésének kérdésévé vált.
Foucault munkássága híres eredeti meglátásairól, és a Fegyelem és büntetés számos legmeggyőzőbb megfigyelését tartalmazza. A könyv nagy része a tudás és a hatalom közötti új összefüggések megteremtésére összpontosít, ami Foucault-t a voir, savoir és pouvoir - vagy "látni annyi, mint tudni, annyi, mint hatalommal rendelkezni" - közötti kapcsolat új értelmezésének felvázolásához vezeti. Foucault lenyűgöző részletességgel foglalkozik a bűnözők nagyszámú börtönlakó zárt térben való fogva tartása által generált problémákra adott egyedülállóan kreatív megoldás valódi következményeivel is - Jeremy Bentham "panoptikumával", a központi torony köré épített börtönnel, amelyből rejtett őrök figyelhettek - vagy nem figyelhettek - bármelyik foglyot egy adott időpontban. Ahogy Foucualt rámutat, a panoptikum olyan börtönt hoz létre, amelyben a rabok a büntetéstől való félelem miatt akkor is fegyelmezni fogják magukat, ha nincsenek jelen őrök. Ezt a felismerést a továbbiakban arra alkalmazza, ahogyan mindannyian viselkedünk a külvilágban - egy olyan világban, ahol a CCTV és a sebességmérő kamerák kifejezetten a viselkedésünk módosítására szolgálnak.
Foucault rendkívül eredeti látásmódja a börtönöket a hatalom tágabb struktúráihoz is köti, ami lehetővé teszi számára, hogy amellett érveljen, hogy a börtönről alkotott minden korábbi elképzelés félrevezető, sőt téves. Foucault számára a bebörtönzés végső célja nem a rabok megbüntetése és nem is a bűnözés csökkentése. Hanem a bűnözés előállítása, amely lehetővé teszi az állam számára a bűnözés ellenőrzését és strukturálását.