Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Why Only Art Can Save Us: Aesthetics and the Absence of Emergency
A szükségállapot olyan gondolkodók szerint, mint Carl Schmidt, Walter Benjamin és Giorgio Agamben, minden politikaelmélet középpontjában áll. Ma azonban nem azok a válságok jelentik a problémát, amelyekkel valóban szembesülünk, és amelyeket a kormányok gyakran arra használnak fel, hogy legitimálják magukat, hanem azok, amelyeket a politikai realizmus megakadályoz abban, hogy vészhelyzetként ismerjünk el, a széles körű megfigyeléstől kezdve a klímaváltozáson át a neoliberalizmus rendszerszintű sokkjaiig.
A fennálló rend megzavarásának olyan módjára van szükségünk, amely a status quo megerősítése helyett radikális demokratikus cselekvésre ösztönözhet. Ebben a provokatív könyvben Santiago Zabala kijelenti, hogy egy olyan korban, amikor a legnagyobb vészhelyzet a vészhelyzet hiánya, csak a kortárs művészetnek a valóságot megváltoztató képessége menthet meg minket. A Miért csak a művészet menthet meg minket című könyv egy új esztétikát mutat be, amelynek középpontjában a XXI.
századot jellemző vészhelyzet természete áll. Zabala Martin Heidegger megkülönböztetésére támaszkodik a vészhelyzettől megmentő és a vészhelyzetbe mentő műalkotások között.
Az előbbiek a kulturális politika eszközei, a status quo konzerválói, amelyek elrejtik a vészhelyzeteket; az utóbbiak bomlasztó események, amelyek vészhelyzetekbe taszítanak minket. Arthur Dantóra, Jacques Ranci re és Gianni Vattimóra építve, akik az esztétikát a kortárs művészetre érzékenyebbé tették, Zabala amellett érvel, hogy a műalkotások nem egyszerűen a fogyasztás felemelésének vagy a szépség szemlélésének eszközei, hanem kiindulópontok a világ megváltoztatására.
A radikális művészek olyan műveket hoznak létre, amelyek feltárják és aktív beavatkozást követelnek a folyamatban lévő válságokba. Azokat a műalkotásokat értelmezve, amelyek célja, hogy a hiányzó vészhelyzetekbe taszítsanak minket, Zabala megmutatja, hogy a művészet új valóságok létrehozására való képessége alapvető fontosságú a radikális demokrácia politikája szempontjából a jelen vészhelyzetében.