Értékelés:
Ishmael Reed „Why the Black Whole Sings the Blues” című műve egy sokrétű versgyűjtemény, amelyben a jazz, az afroamerikai kultúra és a tudomány témái összefonódnak. Ritmikus írások, dalok és korábban kiadatlan versek keverednek benne, és a címadó műben csúcsosodik ki, amely a bluesnak az amerikai identitásban való visszhangjáról elmélkedik. A gyűjteményt Joyce Ann Joyce kritikai bevezetője gazdagítja, aki Reed munkásságát az irodalmi elismerés tágabb kontextusában elemzi.
Előnyök:A gyűjteményt dicsérik gazdag zeneiségéért, a dzsesszt és az afroamerikai tapasztalatokat összekötő lenyűgöző témáiért, valamint a korábban kiadatlan művek szerepeltetéséért. Joyce Ann Joyce kritikai bevezetője értékes betekintést nyújt. Reed korábbi munkásságának rajongói értékelni fogják a korábbi témáinak újbóli felidézését, valamint a szimbolikus szerkezetet, amely a különböző verseket szélesebb kulturális és tudományos gondolatokkal kapcsolja össze.
Hátrányok:Néhány olvasó számára a gyűjtemény kihívást jelenthet összetettsége és az utalások teljes körű megértéséhez szükséges bizonyos szintű irodalmi ismeretek miatt. A változatos stílusok nem biztos, hogy minden költészetkedvelőnek megfelelnek, ahogyan azt Joyce Ann Joyce is megjegyezte a különböző típusú olvasók eltérő képességeivel kapcsolatban.
(2 olvasói vélemény alapján)
Why the Black Hole Sings the Blues
Ishmael Reed amerikai író, költő és drámaíró új versgyűjteménye. Ishmael Reed új gyűjteményének versei 2007 és 2020 között íródtak.
A Reed háza körül történt eseményeken alapuló versektől a kataklizmikus űrbéli eseményekig terjednek. A versek egy része megrendelésre készült. A "Moving Richmond" egy Mildred Howard által készített köztéri művészeti installáció része volt.
A vers hatalmas betűkkel, időjárásálló acélplakátokra kovácsolt betűkkel köszönti az utasokat, akik a kaliforniai Richmondban, az új öböl menti tömegközlekedési csomópontba lépnek be.
Más verseket zenészek rendeltek meg. A "Hope Is The Thing With Feathers" című verset Gregory Porter adta elő.
A "Red Summer, 2015" először nyomtatásban jelent meg, majd David Murray zenésítette meg. Reed írja: "A könyv leghosszabb verse, a "Jazz Martyrs" akkor kezdődött, amikor Reed megtudta, hogy a fekete jazz nagyjai közül hányan nem élték meg a negyven évet. "Nekem szerencsém volt, hogy túléltem a nyolcvanadik életévemet" - mondja Reed.
"Megtudtam, kik a legjobb barátaim. Azok, akiknek köszönhetően eljutottam oda, ahova eljutottam. "
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)