Why Antislavery Poetry Matters Now
Ez a könyv a rabszolgaság és szabadság XIX. századi költészetének története, amely a költészet természetéről szóló vitaként fogalmazódik meg: miért írjuk, miért olvassuk, hogyan lép kölcsönhatásba a történelemmel.
A transzatlanti abolicionista mozgalom költészete erőteljes, faji és vallási határokat átlépő szövetséget jelentett; ma pedig kihívást jelent az irodalomtudományban a kulturális és az esztétikai megközelítések közötti elhatárolódásra. Most különösen alkalmas a pillanat a tanulmányozására. Ez a könyv a rabszolgaság és szabadság tizenkilencedik századi költészetének története, amelyet a költészet természetéről szóló vitaként fogalmazunk meg: miért írjuk, miért olvassuk, hogyan lép kölcsönhatásba a történelemmel. A társadalom széles rétegéhez erkölcsi tekintéllyel, intellektuális ambícióval és művészi összetettséggel szóló költészet a XIX. század közepének feszült éveiben is számított; Brian Yothers amellett érvel, hogy ma is számíthat és számítania kell.
Yothers a rabszolgaság-ellenes költészetet vizsgálja történészek, irodalom-, kultúra- és retorikatudósok, afroamerikanisták, faj- és nemi tanulmányok kutatói, valamint a poétika teoretikusai legújabb munkáinak fényében. Ezt az interdiszciplináris átfogást tükrözi az általa vizsgált írók köre is: a kanonikusoktól - Whitman, Barrett Browning, Beecher Stowe, DuBois, Melville - azokon át, akiknek hatása elhalványult - Longfellow, Lydia Huntley Sigourney, John Pierpont, John Greenleaf Whittier, James Russell Lowell -, az afroamerikai írókig, akiknek munkásságát az elmúlt évtizedekben sikerült visszanyerni - James M. Whitfield, William Wells Brown, George Moses Horton, Frances E. W. Harper.
