Miért halt meg Szókratész: A mítoszok eloszlatása

Olvasói vélemények

Robin Waterfield „Miért halt meg Szókratész” című könyve a Szókratész ókori athéni tárgyalását és kivégzését övező politikai, társadalmi és kulturális összefüggéseket vizsgálja, árnyaltan bemutatva a halálához vezető eseményeket. Míg sok olvasó értékeli a történelmi részletek mélységét és a lebilincselő elbeszélést, néhányan csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy magára Szókratészre csak korlátozottan összpontosít.

A könyvet dicsérik a kiterjedt kutatásaiért, a világos prózáért és a kifinomult tudományosságáért. Az olvasók lenyűgözőnek találják az athéni politika, a Szókratészt körülvevő történelem és az olyan alakok jelentőségének feltárását, mint Alkibiadész. Sokan értékelik a lebilincselő írásmódot, amely a bonyolult történelmi összefüggéseket érthetővé és élvezetessé teszi, valamint a Szókratész kivégzése mögött meghúzódó okok alapos vizsgálatát.

Több kritikus csalódott amiatt, hogy a könyv az athéni politikára helyezi a hangsúlyt magával Szókratésszel szemben, és úgy érzi, hogy a könyv túlságosan eltér a címadó témától. Néhányan úgy vélik, hogy az elbeszélés ismétlődik, vagy nincs benne összefüggő fókusz. Vannak olyan megjegyzések is, amelyek szerint a könyv túl sok részletet közöl olyan témákról, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül Szókratészhez, ami a fő témától való elszakadás érzetéhez vezet.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Why Socrates Died: Dispelling the Myths

Könyv tartalma:

Szókratész pere és halála együttesen a nyugati civilizáció ikonikus pillanata. Kr. e. 399-ben a nagy filozófus súlyos vádakkal állt az athéni esküdtszék előtt: istentelenséggel és "a város ifjúságának felforgatásával". A kép, amelyet róla őrzünk - közvetlen követői, Platón és Xenophón alkották meg, és azóta számtalan irodalmi és művészeti műben örökítették meg -, egy nemes emberről szól, aki ajkát a mérgező bürökpohárra teszi, és akit az ókori athéni demokrácia, amely már a saját életéért küzdött, bolondságában halálra ítélt. De egy ikon, egy kép nem a valóság, és az idő sok tényt történelmi mesévé változtatott.

E mítoszok ismeretében Robin Waterfield megvizsgálta a tényleges görög forrásokat, és itt egy új Szókratészt mutat be, amelyben elválasztja a legendát magától az embertől. Ahogy Waterfield elmeséli a történetet, az istentelenség és az athéni ifjúság megrontásának vádja már elég volt a halálos ítélethez, de az ügyészek még többel is megvádolták. Azt állították, hogy Szókratész nemcsak ateista és egy furcsa szekta guruja volt, hanem elitista is, aki politikailag nemkívánatos személyiségekkel vette körül magát, és a peloponnészoszi háborúban elszenvedett vereség felelőseinek mentora volt. Állításaik nem voltak alaptalanok, hiszen Platón és Xenophón, akik Szókratész legközelebbi társai közé tartoztak, diákként bálványozták őt, míg Alkibiadész, a sólyomszerű és hírhedten önző hadvezér a katonai katasztrófa szélére sodorta Athént. Valójában, ahogy Waterfield egy lebilincselő történelmi elbeszélésen keresztül érzékletesen bemutatja, athéni szemszögből nézve sok igazság volt ezekben a vádakban.

A per részben válasz volt a zavaros időkre - Athén egy katasztrofális háborút élt át, és viharos társadalmi változásokon ment keresztül -, és Szókratész társai sajnos e bajok közvetlen képviselői voltak. Szavaik és tetteik - megfontoltan szelektálva és megfelelő kontextusba helyezve - nemcsak arra szolgálnak, hogy Szókratészt hús-vér történelmi személyiségként ábrázolják, hanem jó szemüveget nyújtanak mind a per, mind a korszak általános történelmének feltárásához.

Végső soron ezeknek az eseményeknek és főszereplőknek a tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy végre levetkőzzük azt a fátylat, amely oly sokáig megtagadta tőlünk a valódi Szókratész megismerését. Miért halt meg Szókratész nemcsak a nyugati civilizáció egyik meghatározó korszakáról, hanem az egyik legmeghatározóbb alakjáról is tanulságos, hiteles beszámoló.