Értékelés:
A könyv mélyrehatóan elemzi, hogy miért harcoltak a szovjet katonák a második világháborúban, megvizsgálva a pszichológiai, szociológiai és katonai tényezőket. Rávilágít a motivációjuk mögött meghúzódó összetett összefüggésekre, és az egyszerű magyarázatokon túlmutatva árnyalt perspektívát kínál.
Előnyök:A könyv jól szervezett és szilárd elemzést nyújt, különböző források, anekdoták és statisztikák felhasználásával. Hatékonyan tárgyalja az elsődleges csoportelméletet, és értékes betekintést nyújt a Vörös Hadsereg motivációiba és tapasztalataiba, ami hozzáférhetővé és fontossá teszi a téma megértéséhez.
Hátrányok:Egyes olvasók bizonyos tudományos szempontokat unalmasnak vagy nyilvánvalónak találtak, és több első kézből származó beszámolót és vizuális elemeket, például fényképeket követelnek. Emellett, bár a könyv sok kérdésre választ ad, néhány kritikus kérdést érintetlenül hagy, különösen a szovjet taktikát és vezetést illetően, amely a tömeges támadásokhoz vezetett.
(6 olvasói vélemény alapján)
Why Stalin's Soldiers Fought: The Red Army's Military Effectiveness in World War II
Az alkalmatlan vezetés, a nem hatékony hadjárat és a hatalmas veszteségek katonai katasztrófát jelentenek. Mindezek ellenére a Szovjetunió mégis megnyerte a náci Németország elleni háborút annak köszönhetően, amit Roger Reese "katonai hatékonyságnak" nevez, vagyis annak a képességének, hogy a korábbi erők megtizedelése után is hadrendbe tudott állítani csapatokat.
Reese a Vörös Hadsereg emberi dimenzióját vizsgálja a második világháborúban a katonák mozgósítással, motivációval és morállal kapcsolatos tapasztalatainak és attitűdjeinek alapos elemzésén keresztül. Ennek során rávilágít a szovjetek figyelemre méltó képességére a katonák toborzása és megtartása terén, feltárva, hogy miért voltak olyan sokan hajlandóak harcolni egy elnyomó rendszer szolgálatában - és hogy ez a szolgálat hogyan volt döntő fontosságú a hadsereg katonai hatékonysága szempontjából. Megvizsgálja az önkéntesség különböző formáit és a szolgálat motivációit - beleértve a hazafiság és a szovjet ideológia hatásait -, és rámutat, hogy sokan egyszerűen a történelmi Oroszország eszméjéhez való hűségből és a megszálló németek iránti gyűlöletből harcoltak. A szerző azt is megvizsgálja, hogy milyen szerepet játszottak a politikai tisztek a sorokban, milyen fontosak voltak a csapataikat inspirálni tudó parancsnokok, a kis egységeken belül kialakult hűség kötelékei és a Sztálin titkosrendőrségétől való tartós félelem.
Reese friss meglátásokkal teli tanulmánya megmutatja, hogy a Vörös Hadsereg hatékonyságát a Nagy Honvédő Háborúban hogyan vetítette előre a Finnország elleni téli háborúban nyújtott teljesítménye, és az első közvetlen összehasonlítást kínálja a kettő között, olyan konkrét kérdéseket vizsgálva, mint a veszteségek, a taktika, a vezetés, a morál és a megadás. Reese új elemzést nyújt be a háború korai éveiben fogságba esett szovjet csapatokról is, és arról, hogy ezek a fogságba esések miként csapódtak le Sztálin paranoiájára a csapatai lojalitásával kapcsolatban. Különleges pillantást vet a szovjet női katonák motivációira és tapasztalataira, valamint a Vörös Hadsereg hadviselési képességére gyakorolt hatásukra.
Végül Reese emberi arcot ad a gyakran névtelen szovjet katonáknak, hogy megmutassa, hogy hazaszeretetük valós volt, még ha nem is a sztálini rendszer közvetlen támogatása, és sok köze volt ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg képes volt legyőzni a világ valaha látott legerősebb hadseregét.