Miért nem önzőek a gének és kedvesek az emberek: Kihívás az életünket uraló veszélyes elképzelések ellen

Olvasói vélemények

Colin Tudge könyvéről szóló kritikák vegyes képet mutatnak, kiemelve Tudge életre és összekapcsolódásra vonatkozó meglátásainak szenvedélyes védelmét, ugyanakkor jelentős kritikákat is megfogalmaznak a könyv relevanciájával és mélységével kapcsolatban. Egyes olvasók nagyra értékelik Tudge képességét a status quo megkérdőjelezésére és a spiritualitás és a tudomány integrálására, míg mások elavultnak, túlságosan szentimentálisnak vagy a szigorú érvelés hiányának tartják a könyvet.

⬤ Tudge-ot szenvedélyes és intelligens biológusként ismerik el, aki átgondolt meglátásokkal rendelkezik.
⬤ Egyes olvasók üdítőnek találják a könyvet, és értékelik, hogy kihívást jelent a hagyományos tudományos narratívákkal és a neodarwinizmussal szemben.
⬤ Szélesebb perspektívát nyújt az együttműködés és az együttérzés életben betöltött szerepéről.
⬤ A könyvet hasznosnak tartják a tudomány és a hit metszéspontját megkérdőjelező olvasók számára.

⬤ Sok kritikus úgy véli, hogy a könyv elavult és nem alkalmas a modern tudományos diskurzusra.
⬤ A kritikusok szerint a szerző előfeltevései hibásak vagy disztópikus perspektívát képviselnek.
⬤ Egyesek úgy érzik, hogy Tudge nem érti elég mélyen a politikatudományt és a Nyugat vívmányait.
⬤ A kritikák csalódottságot fejeznek ki a könyv szentimentális hangvétele vagy a gazdasági és társadalmi rendszerekkel kapcsolatos naivitás miatt.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Why Genes Are Not Selfish and People Are Nice: A Challenge to the Dangerous Ideas That Dominate Our Lives

Könyv tartalma:

A modern világot olyan eszmék uralják, amelyek azzal fenyegetnek, hogy megölnek minket: hogy az élet egyetlen hosszú harc a fogantatástól a sírig; hogy minden teremtményt, beleértve az embert is, az önző DNS-ük vezérel; hogy az univerzum csak anyag, amit kedvünkre használhatunk.

Ezek az eszmék a tudományból és a kemény filozófiából származónak tekinthetők, és önbeteljesítővé válnak. Egy örökös viszályban lévő, igazságtalan és sok szempontból bizonytalan világ megteremtéséhez vezettek bennünket.

Egy tapasztalt szerző és gondolkodó e figyelemre méltó könyve azt állítja, hogy létezik egy másik látásmód is, amely ugyanúgy a modern tudományban gyökerezik, és mégis pontosan az ellenkezőjét állítja: hogy az élet valójában együttműködő; hogy minden teremtmény, beleértve az embert is, alapvetően kedves; hogy a világ "dolgai" többről szólnak, mint ami látszik.

Ez a könyv egyszerre erőteljes felhívás arra, hogy újragondoljuk feltevéseinket, és reményt adó üzenet azok számára, akik úgy vélik, hogy önpusztításra vagyunk ítélve.