Olvasói vélemények
Összegzés:Robert Jervis „Why Intelligence Fails” című könyve az iráni forradalom és az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos viták esettanulmányain keresztül vizsgálja az amerikai hírszerzés rendszerszintű hibáit. Részletesen elemzi, hogy a hírszerzési becslések miért vallottak kudarcot, és javaslatokat tesz a javításra. Míg sok olvasó éleslátónak és elgondolkodtatónak találta a könyvet, néhányan kritizálták száraz írásmódját és sűrű tudományos nyelvezetét.
Előnyök:⬤ Kiváló történelmi kontextust és a hírszerzési kudarcok mélyreható elemzését nyújtja.
⬤ Elsődleges forrásanyagokat tartalmaz, például feloldott CIA-jelentéseket, ami növeli a hitelességet.
⬤ Értékes meglátásokat és ajánlásokat kínál a hírszerzési elemzések javítására.
⬤ Egy elismert akadémikus írta, aki első kézből szerzett tapasztalatokkal rendelkezik a hírszerzési műveletek terén.
Hátrányok:⬤ Az írásmódot gyakran száraznak, sűrűnek és kevéssé magával ragadónak tartják.
⬤ Néhány olvasó túlságosan tudományosnak és nehezen követhetőnek találta a könyvet.
⬤ A hírszerzési elemzésre való összpontosítás figyelmen kívül hagyhatja a hírszerzési munka más kritikus aspektusait, például a gyűjtést.
⬤ Bizonyos kritikák a szerző értelmezéseivel és következtetéseivel kapcsolatban fogalmazódtak meg.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Why Intelligence Fails
Könyv tartalma:
Az amerikai kormány minden évben hatalmas forrásokat fordít a hírszerzés gyűjtésére és elemzésére, az amerikai külpolitika története mégis tele van olyan tévedésekkel és félreértésekkel, amelyek a hírszerzés kudarcaiból fakadtak. A Why Intelligence Fails című könyvében Robert Jervis a közelmúlt két leglátványosabb hírszerzési kudarcának politikai és pszichológiai hátterét vizsgálja: azt a téves meggyőződést, hogy 1978-ban az iráni sah rendszere biztonságos és stabil volt, valamint azt az állítást, hogy Irak aktív tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik 2002-ben.
Az iráni eset egy nemrég titkosítás alól feloldott jelentésen alapul, amelynek elkészítésére Jervis harminc évvel ezelőtt kapott megbízást a CIA-tól, és amely tartalmazza a CIA tisztviselői által Jervis megállapításaira válaszul írt memorandumokat. Az iraki ügy, amely szintén a hírszerző közösség teljesítményének felülvizsgálatán alapul, mind a titkosított, mind a titkosítás alól feloldott dokumentumok alapos olvasásán alapul, bár Jervis következtetéseit teljes mértékben a titkosítás alól feloldott bizonyítékok támasztják alá.
Jervis mindkét esetben nemcsak azt találja, hogy a hírszerzés súlyosan hibás volt, hanem azt is, hogy a későbbi magyarázatok - az elemzők meghajoltak a politikai nyomás előtt, és azt mondták a Fehér Háznak, amit az hallani akart, vagy szándékosan vakok voltak - szintén helytelenek voltak. E magyarázatok hívei azt állították, hogy a kezdeti hibákat súlyosbította a csoportgondolkodás, a kormányon belüli koordináció hiánya és az információcsere elmulasztása. A politikai előírások, beleértve a Nemzeti Hírszerzés igazgatójának közelmúltbeli kinevezését, állítólag orvosolni hivatottak a helyzetet.
Jervis értékelése szerint sem a magyarázatok, sem az előírások nem megfelelőek. Az intelligencia által levont következtetések a rendelkezésre álló információk alapján valójában eléggé hihetőek voltak. Következtetése szerint a hibák abból adódtak, hogy nem fordítottak kellő figyelmet az információgyűjtés és -értelmezés módjaira, nem volt elégséges az önismeret az ítéletekhez vezető tényezőkkel kapcsolatban, és a szervezeti kultúra nem kereste a gyenge pontokat és nem vizsgálta meg az alternatívákat. A hírszerző személyzet és a politikai döntéshozók módszerei és céljai közötti eredendő feszültségeket egyedülálló bennfentes szemszögből értékelve Jervis erőteljesen bírálja a hírszerző közösség teljesítményének javítására irányuló legújabb javaslatokat, és megvitatja, hogyan lehet javítani a jövőbeni elemzéseket.
