Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Migration in the Time of Revolution: China, Indonesia, and the Cold War
A migráció a forradalom idején azt vizsgálja, hogy a világ két legnépesebb országa hogyan lépett kapcsolatba egymással 1945 és 1967 között, amikor az állampolgárság fogalma vitatott volt, a politikai lojalitás kérdéses volt, az identitás képlékeny volt, és a politikai mozgósítás határai elmosódtak.
Taomo Zhou alapos kérdéseket tesz fel a Kínai Népköztársaság és Indonézia történetének e fontos időszakáról. Milyen volt olyan fiatalnak lenni, aki olyan ősi hazát keresett, ahová soha nem tette be a lábát, vagy olyan gazdasági menekültnek, akinek a magánvállalkozásban szerzett szakértelme nemkívánatossá vált új otthonában, a szocialista államban? Milyen ideológiai meggyőződések vagy gyakorlati számítások motiválták az egyéneket arra, hogy elkötelezzék magukat egy bizonyos nemzetiség mellett, miközben egy másikról lemondtak?
Ahogy Zhou bemutatja, a „hétköznapi” migránsokkal kapcsolatos ilyen kérdésekre adott válaszok kulcsfontosságúak a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok mélyebb megértéséhez. A Migráció a forradalom idején a kínai külügyminisztérium levéltárából származó, újonnan titkosítás alól feloldott dokumentumok és szóbeli interjúk segítségével azt állítja, hogy a migráció és az indonéziai kínaiak politikai aktivizmusa fontos történelmi erők voltak a Peking és Jakarta közötti kormányzati kapcsolatok kialakításában a második világháború után. Zhou kiemeli az egyének ügynöki tevékenységét és autonómiáját, akiknek élettapasztalatát a kétoldalú diplomácia pályája alakította, de egyben segített is annak alakításában.
Zhou szerint ezek az etnikai kínai bevándorlók és telepesek nem passzívan viselkedtek, hanem aktívan reagáltak a hidegháború eseményeire. Ez a könyv hidat képez a diplomáciatörténet és a migrációs tanulmányok között azáltal, hogy a hidegháborút Ázsiában társadalmi folyamatként rekonstruálja az alapoktól kezdve.