Mikroutazás: Korlátozás, lassítás, mikroszemlélet

Eredeti címe:

Microtravel: Confinement, Deceleration, Microspection

Könyv tartalma:

A 2020-as COVID-19 világjárvány a világ népességének nagy részét mozgásképtelenné tette, és a bezártság több évre mindennapos valósággá vált. Azok élete, akik korábban a "gyors kasztok" kiváltságait élvezték, megállt, ugyanakkor a kiszolgáltatottabb népességcsoportok elmozdulása a jól ismert migrációs folyosók mentén radikálisan csökkent. Az eredmény az utazás léptékének újrakalibrálása lett, az utazók lelassultak és átrendezték a közeli és közeli dolgokhoz való viszonyukat. Ez a helyzet lehetőséget adott az utazást és az utazásírást tanulmányozók számára, hogy újragondolják tanulmányuk tárgyát. Ez a kötet a "mikroutazás" jelenségét vizsgálja és historizálja, amely a korlátozott sugarú körben történő lassabb utazásokat jelöli, amelyek a világ megtapasztalásának új formáit teszik lehetővé, és néha szükségessé is teszik.

A szerzők felfedik, hogy ezek a gyakorlatok korántsem új keletűek, és a korábbi korszakokból származó utazási elbeszélések számos példája is nyilvánvaló. A kötet változatos formákat vizsgál, beleértve a fiktív szövegeket is. A kötetbe fiktív-kritikai írások is bekerülnek, lehetővé téve a XXI. századi mikroutazások új megközelítéseinek teljesebb feltárását. Néha a lassulás mozdulatlanságra redukálódik, az utazás hagyományos vízszintes tengelyét az időbe, a helybe és a térbe való beásás váltja fel. A hozzászólások a következő négy, egymást keresztező témával foglalkoznak:

Korlátozottság és mozdulatlanság: az utazási írásokat hagyományosan a tágasság és a nyitottság trópusaihoz kötik. A kötet megzavarja ezt a felfogást, azt állítva, hogy az útirajz gyakran pontosabban értelmezhető a mobilitás és a mozdulatlanság, a bezártság és a szabadság közötti feszültségektől függő formaként. A bezárt utazók megtapasztalhatják az utazás megszakadását, mivel haladásuk megtorpan, és a mozdulatlanság állapotába kerülnek. Ez a fizikai korlátozás azonban az utazás másfajta módozataihoz vezethet, a mikroutazás megértéséhez, amely a lassítással és a hely másfajta érzékelésével jár együtt. Egyesek számára ez a mozgásképtelenség választás, egy korlátozott vonatkoztatási keret vagy hatókör, amelyet az utazásukra kényszerítenek. Lassítás és gyalogos közlekedés: a bezártság az utazás elkerülhetetlen lelassulásához vezet, de a mikroutazás a térbeli korlátozás más formáit is magában foglalja. A gyalogos például a gépesített közlekedést elkerülve az önmeghajtásra hagyatkozik, a világ dimenzióit az utazó én dimenzióira redukálva. A gyaloglás jól példázza a lassítás hatását az utazásra, aktiválja a részvétel multiszenzoros formáit, és közvetlen, szoros kapcsolatot biztosít az utazás terepével. A gyaloglás visszatérése a kortárs útleírásokban azonban a korábbi utazási módok iránti nosztalgiáról tanúskodhat, és fel kell ismernünk az ilyen romantizálás buktatóit.

Palimpszesztikus utazás: Kris Lackey alkotta meg a „vertikális utazás” kifejezést az olyan utazások leírására, amelyek megszakítják az utazás hagyományos horizontális tengelyeit. Robert Macfarlane az Underground című könyvében olyan útvonalakról írt, amelyek a lábunk alá ássák magukat, és a rejtett és láthatatlan dolgokat fedezik fel. Ez a kötet a palimpszesztikus utazás fogalmára is összpontosít, mint a mikroutazás egy formájára, a helyekkel való olyan kapcsolatra, amely történelmi rétegeket tár fel, és lehetővé teszi az utazók számára, hogy kapcsolatot teremtsenek a múlt és a jelen között. Mikroszemlélet és mikrohang: ahogy a lassulás a hely sokrétű textúrájának fokozott érzékszervi tudatosságát válthatja ki, esetenként túllépve az antropocén emberi hangsúlyain, úgy a mikroutazás megértése is a részletekre irányuló figyelemhez kapcsolódik, amely egyébként hiányzik a gépesített vagy a test térben való gyorsulásától függő utazásokból.