Ambrose of Milan's On the Holy Spirit: Rhetoric, Theology, and Sources
Az ember azt várná, hogy a Szentlélek istenségének első latin nyelven írt pro-nicénuszi védelmét, amely hatással volt Hippói Ágoston teológiájára, dicséret övezi. Milánói Ambrózius A Szentlélekről című művét azonban jellemzően rosszallják.
Jeromos volt az első, aki rosszul megírtnak és plágiumnak kiáltotta ki. A modern tudósok nagyrészt követték ezt az ítéletet. Ez a tanulmány ellentmond ennek a szemléletnek, azt állítva, hogy Ambrus a Szentlelket a pro-nicénéi teológiával összhangban álló módon határozza meg, a klasszikus cicerói retorikát használva a Szentírás értelmezésére egy kvázi bírói helyzetben: Gratianus császár játszotta a bíró szerepét, a homoiánusok a vádat, Ambrus pedig a vádlottat.
Ahelyett, hogy Ambrózius A Szentlélekről című művét a forráskritika szemszögéből vizsgálnánk, ez a tanulmány a klasszikus retorikai elméletet, különösen a sztáziselméletet használja fel olyan módszertanként, amely kellő súlyt ad mind a konfliktusnak, amelybe Ambrózius keveredett, mind a püspök nikaiapárti teológiai érvelésének.
A sztáziselmélet segített a retorikailag képzetteknek abban, hogy az előttük fekvő ügy szempontjából releváns érveket hozzanak létre. Miután dokumentálta azt az egyházpolitikai-politikai konfliktust, amely a Szentlélekről szóló mű megírására adott alkalmat, ez a tanulmány először ad átfogó képet Ambrózius ellenfeleinek, a latin homoiánusoknak a pneumatológiájáról.
Ezután Ambrózius saját szellemi képzettségét vizsgáljuk, feltárva a retorika alapos ismeretét és néhány filozófiai tanítással való ismeretét, amelyek mindkettő szerepet játszottak a Szentlélekről szóló könyv keletkezésében. A szöveg retorikai elemzése feltárja, hogy Ambrózius milyen figyelmet fordított elsődleges közönsége, Gratianus császár teológiai és politikai aggályaira. Ambrózius görög forrásokat használt, de olyan gondolatokat választott ki, amelyek segítették őt az ügye kidolgozásában.
Végül bemutatásra kerül, hogy Ambróziusz a sztáziselmélet "definíciós kérdését" használta a Szentlélek identitásának megértésére, a Szentírást értelmezve, hogy felfedezze a teremtményektől való megkülönböztetését, de az Atyával és a Fiúval való közös tulajdonát is. Egy terjedelmes függelék segít abban, hogy jobban megértsük Ambrózius görög forrásokból való kölcsönzésének mértékét és jellegét. Ez a tanulmány nemcsak Ambrózius A Szentlélekről című művének első teljes tanulmányát nyújtja, hanem arra is utal, hogy a retorikai elmélet jelentősen befolyásolta a negyedik századi trinitárius viták érvelését.