Hópihe, a bárányka épp akkor született, és a kis lábacskái imbolyogtak, amikor megpróbált talpra állni, és anyukája vastag gyapjúbundájához bújni. Körülötte mindenütt más bárányok szaladgáltak és ugrándoztak a buja zöld fűben.
Elérkezett a tavasz, és úgy tűnt, minden rendben van a világban. A kerítés túloldalán más új életek kezdődtek. Újszülött borjak követték anyjukat, és próbálták utolérni őket, hogy egy újabb korty tejet igyanak.
Végül Bella elérte a célját, és addig ivott, amíg a kis pocakja tele nem lett.
A kerítéshez láncolva nézte Tilly, a fiatal kecske, akinek egész életét annak szentelte, hogy a fűvet a forgalmas út mellett tartsa. Tillyt alig egyéves korában elvitték a nyájából.
Nem volt társasága, és csak akkor látott valakit, amikor a kerítés mentén tovább vitték, hogy több füvet egyen. Nagyon magányos volt, és nagyon megijedt, amikor nagy járművek száguldottak el mellette, szél és porfelhőt hagyva maguk után. Egy távoli, használaton kívüli pajtában, a mező túloldalán, messze a távolban egy kis szamár volt, teljesen egyedül és éhesen.
Nem volt neve, és a patái nagyon hosszúra nőttek a kis helyen való bezártságtól, ahol nem volt, aki vigyázzon rá. Nagyon lefogyott, mivel csak kevés koszos szénát tudott enni. Elfelejtették, amikor a farmon lévő összes többi állatot elszállították.
Ez a történet négy valószínűtlen barátról szól, akik álmaik életét élik.
