Értékelés:
A könyv nosztalgikus és alapos történetet nyújt Miller Beachről, és kedves emlékeket idéz a környéken felnőtt olvasók számára. Ismerős nevek és fényképek szerepelnek benne, amelyek a régóta itt élők számára is ismerősen csengenek.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik a részletes történelmi beszámolókat, az ismerős neveket, a magával ragadó fényképeket és a Miller Beachhez kötődők számára a könyv szentimentális értékét. Tökéletes ajándékként szolgál azok számára, akiknek személyes kötődésük van a helyhez.
Hátrányok:A könyv idővonala 1930-ban ér véget, ami korlátozhatja a könyv vonzerejét a kortárs történelmet kereső olvasók számára.
(3 olvasói vélemény alapján)
Az eklektikus bájáról ismert Miller Beach az 1900-as évek elején vált népszerű turisztikai célponttá, köszönhetően a szélfútta homokdűnéknek és a Michigan-tó partvonalának. Egy korai repülős, a chicagói Octave Chanute majdnem 10 évvel a Wright-fivérek Kitty Hawk-i repülése előtt siklott át repülőgépével a dűnék felett, Henry Chandler Cowles botanikus pedig a növényvilág szukcesszióját tanulmányozta a Miller Woodsban, amely ma az Indiana Dunes National Lakeshore része.
Lakosaihoz hasonlóan Miller Beach építészete is változatos, a park történelmi épületeinek tervezője George W. Maher: a Marquette Park Pavilion és a Gary Bathing Beach fürdőháza, amelyet nemrégiben múzeumként újítottak fel, és amely Chanute és a Tuskegee Airmen előtt tiszteleg.
A Miller Beach más történelmi épületeket is tartalmaz: A Miller Town Hall 1911-ből származik, a régi vasúti pályaudvarban étterem működik, az 1910-es Miller School egy közösségi művészeti csoportnak ad otthont, az Ayers Realtors pedig az 1926-os épületében működik. Miller Beach ma már az Indiana állambeli Gary része, és a strand vonzereje továbbra is időtlen része a múltnak, a jelennek és a jövőnek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)