Olvasói vélemények
Összegzés:Esau McCaulley „Milyen messze van az ígéret földje?” című memoárja megható és elgondolkodtató beszámoló a vidéki Délvidéken fekete férfiként felnövő életéről, amely a faj, a család és a hit témáival foglalkozik. A sebezhetőség és a mély önismeret révén McCaulley a remény és a megváltás történetébe invitálja az olvasókat, miközben önreflexióra és mások iránti együttérzésre ösztönöz.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt és mélyen személyes, sebezhetőségre és elmélkedésre ösztönző. Az olvasók megjegyzik, hogy egyszerre magával ragadó és elgondolkodtató, mivel olyan összetett témákkal foglalkozik, mint a faji hovatartozás, a családi dinamika és a hit keresése. McCaulley történetmesélő képessége lehetővé teszi, hogy az elbeszélés érzelmileg rezonáljon, és hangsúlyozza a reményt a küzdelmek közepette. Sokan ajánlják, mint kötelező olvasmányt a különböző közönségeknek, különösen azoknak, akik meg akarják érteni az amerikai fekete tapasztalatokat.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódását fejezte ki McCaulley teológiai következtetései miatt, és úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a személyes küzdelmek során az isteni beavatkozásért való hála. Néhány kritika megemlítette, hogy kihívást vagy kellemetlen érzést éreztek az olyan nehéz témákról olvasva, mint a faji hovatartozás és a szegénység. Emellett megemlítették, hogy a könyv nehéz vagy nehezen emészthető a témái miatt.
(116 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
How Far to the Promised Land: One Black Family's Story of Hope and Survival in the American South
Könyv tartalma:
A New York Times véleményírójától és a Reading While Black című könyv díjnyertes szerzőjétől, aki lebilincselő, generációkat átívelő beszámolót írt családja értelmének és otthonának kereséséről az amerikai délen.
Élete nagy részében Esau McCaulley-t arra tanították, hogy kivételnek tekintse magát: olyasvalakinek, aki kemény munkával, hittel és elszántsággal legyőzte a gyermekkori szegénységet, a feketeellenes rasszizmust és a távollévő apját, hogy egyetemi professzori állást és egy középosztálybeli életet keressen. Erre a beszámolóra kondicionálták, ez volt az a történet, amelyet Amerika a fekete túlélőktől követel. Amikor elhidegült apja temetésén a gyászbeszédet készítette elő, McCaulley kénytelen volt újra megvizsgálni és szembenézni a saját jóléthez vezető útjáról szóló elbeszélés hiányosságaival. Senki sem "menekül" a szegénység elől; nyomot hagy. Rájött, hogy az emberek, még azok is, akik ártanak nekünk, bonyolultabbak annál a szerepnél, amit képzeletünkben megalkotunk számukra. Az út az ígéret földjére nem a szegénységből a siker felé vezető út, hanem az az út, amelyen még a sötét helyeken is megtaláljuk a szépséget.
McCaulley krónikája egész életén át tartó törekvését mutatja be, hogy megértse az őt formáló közösséget és azt a küzdelmet, amelyet azért folytatott, hogy otthont teremtsen szerettei számára. Találkozunk dédnagyanyjával, Sophiával, a jóslás képességével született bérlő farmerrel, aki a Jim Crow Alabamában küzdötte fel magát; édesanyjával, Laurie-val, aki túlélt egy agydaganatot, és egyedül nevelt fel négy gyereket a zord északnyugati Huntsville-ben; és a család, a barátok és a szomszédok egy sorával, akik kis győzelmeket arattak egy olyan világban, amely arra épült, hogy elnyelje a feketék életét.
Útközben McCaulley olyan kérdéseket vet fel, amelyek mindannyiunkat érintik: Mit tanít nekünk arról, hogy mit jelent embernek lenni, az egyes emberek küzdelme az élet felépítéséért, függetlenül annak kimenetelétől? Hol találjuk meg Istent abban a traumában és csodában, amely a fekete életet jelenti az amerikai délen? A mélységes őszinteséggel és együttérzéssel megírt "Milyen messze van az ígéret földje" a legégetőbb társadalmi problémáink és a remény, amely életben tart bennünket, súlyos vizsgálata.
