Minden bíró politikai - kivéve, ha nem az: Elfogadható képmutatások és a jogállamiság

Olvasói vélemények

A kritika Keith J. Bybee „All Judges Are Political - Except When They Are Not” című könyvét bírálja, azzal érvelve, hogy bár a könyv azt a feltevést tartalmazza, hogy a bírák gyakran a pártatlanság retorikájával elfedett személyes ideológia alapján döntenek, nem vizsgálja a bírói magatartás mélyebb kérdéseit. A szerző megpróbálja ezt a képmutatást a társadalom számára előnyösként igazolni, de kritikával illeti, hogy a mindennapi társadalmi képmutatást összekeveri a bírói felelősséggel.

A könyv elismeri azt a széles körben elfogadott igazságot, hogy a bírák döntései tükrözhetik ideológiai preferenciáikat. Vitát gerjeszt az igazságszolgáltatási rendszerben tapasztalható képmutatásról, jelezve, hogy az ilyen viselkedésnek funkcionális szerepe lehet a polgári társadalom fenntartásában.

A könyvet kritika éri az elemzés mélységének hiánya miatt, mivel nem foglalkozik a bírói magatartással kapcsolatos fontos kérdésekkel és azokkal a feltételekkel, amelyek mellett a bírák alárendelik politikai nézeteiket. A szerző érvelését, miszerint a bírói képmutatás hasznos, helytelennek tartják, mivel összemossa a rendszerszintű bírói elvárásokat a mindennapi társadalmi normákkal. Összességében nem felel meg annak az elvárásnak, hogy a téma erőteljes feltárását nyújtsa.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

All Judges Are Political--Except When They Are Not: Acceptable Hypocrisies and the Rule of Law

Könyv tartalma:

Olyan korban élünk, amikor az egyik embernek a bírói székből jogalkotó igazságügyi aktivista, a másiknak a törvényt igazságosan értelmező pártatlan bíró. Miután a Legfelsőbb Bíróság a Bush kontra Gore ügyben hozott döntésével véget vetett a 2000. évi elnökválasztásnak, sok kritikus azt állította, hogy a bírák egyszerűen politikai preferenciáikra szavaztak. Clarence Thomas bíró azonban sokakkal együtt nem értett egyet, és ragaszkodott ahhoz, hogy a Bíróság a jogelvek szerint járt el, kijelentve, hogy: Könyörgöm önöknek, hogy bármit is tesznek, ne próbálják a politikai világ szabályait alkalmazni erre az intézményre.

Azok nem alkalmazhatók.

Bíróságaink legitimitása azon alapul, hogy képesek széles körben elfogadható válaszokat adni ellentmondásos kérdésekre. Az amerikaiak mégis megosztottak abban a tekintetben, hogy bíróságaink elfogulatlan jogi elvek vagy politikai érdekek alapján működnek-e. Keith Bybee a jogot a köznapi udvariasság gyakorlatával összehasonlítva kifejti, hogy bíróságaink nemcsak hogy túlélnek a képmutatás eme gyanúja mellett, de valójában függnek is tőlük.

A jog, akárcsak az udvariasság, eszközt nyújt a boldoguláshoz. A vitákat kollektíven elfogadható módon keretezi, és a népi kultúra és a hivatalos intézmények által a polgárok tudatába sulykolt szokássá válik. A jogállamiság tehát nem különösebben igazságos és nem mentes a paradox feszültségektől, de mégis fennmarad. Bár a széles körben elterjedt nyilvános szkepticizmus az igazságszolgáltatás válságától és az intézményi összeomlástól való félelmet kelt, ez a szkepticizmus is kifejezi azt, ahogyan jogrendszerünk általában működik.