Minden háború után: Huszadik századi női költők

Olvasói vélemények

A könyv egy gyönyörűen összeállított, Eavan Boland által lefordított, német nyelvű nők verseinek gyűjteménye a második világháború idejéből, amely a túlélés, a szépség és a trauma témáit járja körül a háború összefüggésében.

A gyűjtemény sokféle költőnővel ismerteti meg az olvasót, köztük Rose Auslanderrel és Else Lasker-Schulerrel. A fordításokat kedvesnek és lírainak írják le, Boland éleslátó kommentárja pedig fokozza az olvasó élményét. A kötet értékes tisztelgés a gyakran figyelmen kívül hagyott hangok és a holokauszt alatti és utáni tapasztalataik előtt.

Néhány olvasónak kisebb nézeteltérései lehetnek Boland fordítási döntéseivel, ami azt jelzi, hogy bár a fordítások általában jó fogadtatásra találnak, az egyéni preferenciák az értelmezésben eltérhetnek.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

After Every War: Twentieth-Century Women Poets

Könyv tartalma:

Kilenc nő, akikben sok a közös - mindannyian németül beszélnek, mindannyian költők, mindannyian személyes tanúi a II. világháború borzalmainak és pusztításának. Mégis, ebben a mélyen megindító gyűjteményben mindegyikük egyedülállóan személyes bepillantást nyújt a háború nyelvre, helyekre, költészetre és nőiességre gyakorolt hatásaiba.

A Minden háború után című kötet a II. világháború előtti és utáni évtizedekben Európában élő költőnők fordításait tartalmazza: Rose Ausl nder, Elisabeth Langg sser, Nelly Sachs, Gertrud Kolmar, Else Lasker-Sch ler, Ingeborg Bachmann, Marie Luise Kaschnitz, Dagmar Nick és Hilde Domin. Az írók közül többen zsidók, és így az emberi kegyetlenség egyik legsötétebb eseményének, a holokausztnak a szemtanúi és résztvevői is. Az ő verseik, csakúgy, mint a többi íróé, egyedülálló életrajzot nyújtanak a korról - de másképp. Ezek a költők a nyilvános eseményeket a mély magánéleti veszteségek szemüvegén keresztül látják. Feltérképezik az apró alkalmakat, a keserédes családi kötelékeket, a gyümölcstálat az asztalon, a vasútállomásra érkező elveszett lelket.

Más szóval a puszta hétköznapiságot, amelyen keresztül a kataklizma megtapasztalható, és amely által az élet kegyetlenül összetörik. Visszakövetelik ezeket a pillanatokat, és beléjük vonják az olvasót.

A verseket a neves ír költő, Eavan Boland fordította és mutatta be, a szerzők életrajzi jegyzeteivel együtt. A téma iránti érdeklődése nem elvont. Ír nőként megfigyelte az erőszak szívszorító hatásait saját hazájában. Tapasztalatai közelebb hozták őt ehhez a kilenc költőhöz, lehetővé téve számára, hogy angolra fordítsa műveik gyönyörű, merengő minőségét, és hogy verseiket annak mutassa be, amik: a rugalmasság - a nyelv, a zene és az emberi szellem - dokumentumait a legnehezebb időkben.