Értékelés:
Fenton Johnson „At the Center of All Beauty” című műve a magány és a kreativitás kapcsolatának elmélkedő vizsgálata, amely saját tapasztalataiból, valamint különböző neves művészek és gondolkodók életéből merít. Míg sok olvasó gyönyörűen megírtnak és inspirálónak találja, egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyvből hiányzik a rendszerezés, és a magányt túlságosan idealisztikusan ábrázolja.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt próza, amely a magányosok körében is visszhangra talál
⬤ mélyreható elmélkedések különböző művészek életéről és az alkotási folyamatról
⬤ megerősítést és vigaszt nyújt azoknak, akik a magányt kedvelik
⬤ mélyen tápláló a kreatív egyének számára
⬤ a magányt mint a bölcsesség és a belső béke forrását tárja fel.
⬤ Egyesek szerint a könyv rendezetlen és ismétlődő
⬤ a magányt hajlamos összemosni a magányossággal
⬤ önigazolásnak tűnhet a magányos életmóddal kapcsolatban
⬤ nem minden olvasó találja meggyőzőnek a szerző tézisének alátámasztására választott példákat
⬤ néha nehézkesnek tűnhet.
(26 olvasói vélemény alapján)
At the Center of All Beauty: Solitude and the Creative Life
Fenton Johnson lírai prózája és kutató érzékenysége arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel az egyedül töltött idő célját és beteljesülését.
Elmélyül az ikonikus magányosok életében és munkásságában, Henry David Thoreau-tól a Walden Pondon élő Henry David Thoreau-n és az Amherstben élő Emily Dickinsonon át a hevesen önvédő Zora Neale Hurstonig. Minden egyes portré megvilágítja azokat a fényes nyomokat, amelyeket ezek a magányosok hagytak maguk után, valamint Johnson saját útját a vidéki Kentuckyban töltött gyermekkorától a világ körüli utazásaiig, a magány ünneplésében.
