Minden tablók anyja: Rend, ekvivalencia és geometria az optimalitáselmélet nagyszabású struktúrájában

Eredeti címe:

The Mother of All Tableaux: Order, Equivalence, and Geometry in the Large-scale Structure of Optimality Theory

Könyv tartalma:

Az Optimalitáselméleti (OT) nyelvtan a jelöltek összehasonlításából származik a korlátok egy halmaza alapján, és arra irányul, hogy a jelöltek közül bizonyosakat optimálisnak tekintsünk. Egy adott rendszer tipológiája összegyűjti a nyelvtanokat, és magában foglalja a felállított korlátok közötti összes dominanciasorrendet.

Jelentős előrelépés történt az OT-grammatikák belső szerkezetének megértésében. Itt egy szinttel feljebb lépünk, a nyelvtanból a tipológiába, megvizsgálva az elmélet legalapvetőbb elkötelezettségeiből eredő struktúrát. Az összehasonlítás ismét központi szerepet játszik: a tipológiai szinten tekintett kényszerről kiderül, hogy egész nyelvtanokat értékel egymáshoz képest.

Ebből a szempontból a kényszer túllép a kvantitatív büntetéseken alapuló összehasonlítás motorjaként megszokott szerepén, és ehelyett egy absztraktabb rend- és ekvivalenciastruktúra formáját ölti. Ezt nevezzük EPO-nak, azaz "ekvivalenciával kiegészített privilegizált rendnek", amely egyfajta gazdagított Hasse-diagramként mutatható be. Az EPO-k gyűjteménye - minden egyes megkötéshez egy-egy - alkotja a MOAT-ot, azaz az összes táblakép anyját.

Egy tipológia egyedi MOAT-jának EPO-jait minden hozzá tartozó jogsértési tabló tiszteletben tartja. A MOAT koncepcióval lehetővé válik annak pontos megértése, hogy a diszjunkt nyelvtanok mely halmazai alkotnak érvényes tipológiákat. Ez a megállapítás megadja azokat a feltételeket, amelyek mellett egy adott tipológiájú nyelvtanok összeolvadhatnak egy másik, egyszerűbb tipológia létrehozásához, és ezáltal informatív módon elvonatkoztathatnak a köztük lévő különböző különbségektől.

Geometriai szempontból a MOAT-koncepció lehetővé teszi, hogy Riggle (2010, 2012) meglátásait követve megmutassuk, hogy egy tipológia nyelvtárai a permutoéderen való ábrázolását szépen felosztják összefüggő, gömbszerűen konvex régiókra. A vita mind konkrét, mind absztrakt vonalak mentén halad, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a hozzáférést az érdeklődési körök széles skáláján mozgó olvasók számára.