Minden valami más

Olvasói vélemények

A könyv olyan verseket tartalmaz, amelyek magával ragadó nyelvezetükkel és egyetemes témáikkal mélyen megérintik az olvasókat. Sok rajongó nagyra értékeli Franco munkáinak személyes hangvételét, és egyszerre találja magával ragadónak és elgondolkodtatónak.

Az olvasók dicsérik, hogy a versek meseszerűek, szórakoztatóak és képesek a széles közönséget megszólítani. Franco csábító nyelvhasználata és a mély érzelmek közvetítésének képessége régóta magával ragadta a rajongókat. A versek önvizsgálatra hívnak, és arra ösztönzik az olvasót, hogy újragondolja nézőpontjait.

A kritikákban nem említenek jelentős ellenérveket. Néhány olvasó azonban úgy találhatja, hogy a versek mély, személyes elemei alapos elmélkedést igényelnek, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Everything Is Something Else

Könyv tartalma:

"A "római vérből született és kelta tűzben kovácsolt" Minden valami más költészet, mint memoár, mivel az identitás kulcsfontosságú aspektusait igyekszik feltárni: az olasz, az ír és a queer. Ez a szenvedélyes és provokatív gyűjtemény 30 évet ölel át, és a szerző 2009-es, nagy sikerű, Supplications című chapbookjából válogatott új, kiadatlan és korábban megjelent versekből áll.

A költő kétségkívül történetmesélő, aki kifogástalanul képes lírai visszaemlékezéseket szövögetni merész -és olykor vágó- képekkel. A könyv három részre oszlik - ír, olasz és queer -, de az emlékezés a kötőszövet ebben a terjedelmes gyűjteményben, amely sokat elárul a történetmesélés és az önreflexió iránti emberi igényünkről, valamint a kapcsolat iránti égető vágyunkról spirituálisan, intellektuálisan, szexuálisan és érzelmileg.

D'Alessandro tisztelettel adózik az életére gyakorolt különféle hatásoknak és erőknek, valamint az általa csodált költőknek: A "There Is Time Here" Jamaal May "There Are Birds Here" című művére utal; a "Out Of Place" az olasz-amerikai Joseph Papaleo és D'Alessandro mentora, Joseph Papaleo regényének címét viseli; a "The Sandbox" pedig Edward Albee klasszikus darabja után - D'Alessandro másik mentora - egy haldokló szülőhöz szóló óda; és az erőteljes "Mind Yerself", amelyet a néhai Ciaran Carsonnak köszönhetünk, és amely egy nő bevándorló történetét meséli el, miközben tájékoztatja az olvasót, hogy a Mind Yerself írül annyit jelent: "Szeretlek.". " Végül a gyűjtemény legrövidebb verse. A "Seeing Her Smile, Sometimes Never" E. E. Cummingsnak ad egy színes bólintást. Ahogy a tudós és szerző, Pamela Rader írta: "Franco D'Alessandro költészete ahelyett, hogy széttöredezne és elidegenítene, egyesíti és összegyűjti mind a személyes, mind a kollektív emberi tapasztalatokat, mint a szerelem, a barátság, a szenvedély és a veszteség egyedi, de közös élményeit. Kifejezésének közvetlenségében D'Alessandro költészete egyszerre artikulálja az élet érezhető sürgetését és a múltra és a voltra való elmélkedés elgondolkodtató erejét... (D'Alessandro) Charles Baudelaire francia szimbolista költőjéhez hasonló megfeleltetést keres az emberi tapasztalatok földi birodalma és a nyelv értelmező birodalma között.".

Hugo McCafferty ír író/újságíró, aki Olaszországban él: "Franco D'Alessandro költészete az az ezüstszál, amely összeköti életének főbb eseményeit, helyeit,embereit és témáit. Munkáiban érzékelhető az idő és a hely, hogy a múlt jelen van bennünk és körülöttünk, egy anya érintésének mélyen őrzött emléke vagy egy apa szögletes vállának végtelen csodálata révén azzá válunk, amit szeretünk. Írország, Olaszország és a szerelem azok a témák, amelyek e mű pilléreit alkotják, egy olasz szenvedélyével, egy ír vakmerőségével és egy művész érzékenységével megélt élet panteonját. Van itt gyengédség, annak ellenére, hogy átvészelte az élet keménységének telét, nincs benne egy cseppnyi cinizmus sem, hanem csendes felbuzdulás, amely a remény ajándéka mindannyiunk számára. A "Minden valami más" verseit olvasni és érezni olyan, mintha vele együtt sétálnánk Róma macskaköves utcáin, Galwayben vagy New York napsütötte járdáin, és tudnánk, hogy mi is otthon vagyunk.".