Mindenevő elme: Fejlődő kapcsolatunk az élelemmel

Olvasói vélemények

A könyv az ember és az ételek közötti kölcsönhatások mélyreható feltárása, az evés pszichológiai, kulturális és történelmi dimenzióinak feltárásával. Olyan elméletet mutat be az étkezésről, amely összekapcsolja az emberi tapasztalatok különböző aspektusait, a gyermekkori emlékektől kezdve a táplálkozási döntésekig. Bár a könyvet dicsérik a hozzáférhetőségéért, informatív tartalmáért és szórakoztató stílusáért, egyes olvasók úgy érzik, hogy időnként hiányzik belőle egy összefüggő nagy elmélet az emberről és az ételről.

⬤ Jól megírt és informatív
⬤ éleslátó az étrend és a konyha antropológiájáról
⬤ az olvasók számára hozzáférhető
⬤ elgondolkodtat a személyes étkezési szokásokról és a kulturális hatásokról
⬤ jól kutatott, széles körű dokumentációval
⬤ szórakoztató és élvezetes olvasmány.

⬤ Egyes meglátások nem meggyőzőek, vagy eltérnek a fő érdeklődési körtől
⬤ hiányzik egy erős, átfogó elmélet az étkezési viselkedésről
⬤ időnként technikai jellegű lehet, ami kihívást jelenthet néhány olvasónak.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Omnivorous Mind: Our Evolving Relationship with Food

Könyv tartalma:

John S. Allen az emberi történelem eme ínyenc túráján bemutatja, hogy az evés mindennapi tevékenysége mély betekintést nyújt az ember biológiai és kulturális örökségébe.

Mi, emberek a növények és állatok széles skáláját fogyasztjuk, de más mindenevőkkel ellentétben mi legalább annyira eszünk az elménkkel, mint a gyomrunkkal. Ez az étellel való átgondolt kapcsolat része annak, ami minket egyedülálló fajjá tesz, és ami a kulináris kultúrákat sokszínűvé teszi. Még legközelebbi főemlős rokonaink sem gondolkodnak úgy az ételről, mint a Homo sapiens. Mi szuperomnivorok vagyunk, akiknek az ízlelése tükrözi fajunk természeti történelmét.

Allen az étkezéstörténészek és szakácsok, antropológusok és idegtudósok munkájára támaszkodva a legkorábbi őseink étrendjével kezdi, feltárja a főzés szerepét a fejlődő agyunkban, majd áttér a mai ételek iránt érdeklődőkre. A Mindenevő elme betekintést nyújt az étkezési averziókba és sóvárgásokba, az ételek jónak vagy rossznak címkézésének kényszeres igényébe, az "egészséges" ételpiramisoktól való diétás eltérésbe és az evéshez való kultúrák közötti hozzáállásba (a franciák, bien s r, a gasztronómiai élvezetek hajszolásának példájával).

A ropogós ételek világméretű népszerűségének magyarázatához Allen először rovarevő rokonaink táplálkozási szokásait veszi számba. Azt is felveti, hogy a ropogás hangja az érzékszervi élmény változatosabbá tétele révén elháríthatja az étkezési unalmat. Vagy talán a sült ételek, amelyekről azt gondoljuk, hogy rosszat tesznek nekünk, a tiltott élvezetek egyfajta bizsergését vetik közbe. Amikor az evésről van szó, Allen megmutatja, hogy az ízlést nem lehet egyféleképpen számon kérni.