Értékelés:
P. Sainath „Mindenki szereti a jó aszályt” című könyve mélyreható és szemet nyitó vizsgálatot nyújt arról, hogyan kezelik rosszul az aszálykárenyhítési alapokat Indiában, vidéken. A könyv az egyének tapasztalatairól szóló szórakoztató elbeszéléseket a szegénység és a kormányzati kudarcok rideg valóságával ötvözi, kiemelve a vidéki lakosság ellenálló képességét. Miközben mély betekintést nyújt a régió társadalmi-gazdasági problémáiba, és kritikával illeti a nem megfelelő politikákat, egyes olvasók úgy érzik, hogy gyakran hiányoznak belőle a megoldási javaslatok, és a kétségbeesés ismétlődő beszámolói.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélő stílus
⬤ mély betekintést nyújt a vidéki Indiába
⬤ leleplezi a kormányzati rossz gazdálkodást és a vállalati kizsákmányolást
⬤ hangsúlyozza az elszegényedett közösségek ellenálló képességét és méltóságát
⬤ kötelező olvasmány a nemzetközi fejlesztés és az indiai szociális kérdések iránt érdeklődők számára.
⬤ Egyes történetek elavultnak tűnnek, a múltbeli problémákra összpontosítanak
⬤ hiányozhatnak a kiemelt problémákra javasolt megoldások
⬤ a szenvedések ismétlődő leírása túlterhelheti az olvasót
⬤ az indiai középosztályt és a kormányt érintő kritikák némelyike keménynek vagy túlságosan általánosítónak tűnhet.
(136 olvasói vélemény alapján)
Everybody Loves a Good Drought
A világszerte elismert, több mint 100 egyetemen és főiskolán felolvasott és Gabriel Garcia Marquez, Studs Terkel és John Reed művei mellett a The Century's Greatest Reportage (Ordfront, 2000) című kötetben is szereplő Everybody Loves a Good Drought az indiai vidéki szegénység klasszikusa.
Húsz évvel a megjelenése után is felülmúlhatatlan a riport terjedelmében és mélységében, amely bensőséges képet nyújt a szegények mindennapi küzdelmeiről és a felemelkedésük érdekében tett, gyakran nevetséges erőfeszítésekről. A huszadik évfordulós kiadást kísérő tanulságos bevezető riasztó módon tárja fel, hogy India nagy része továbbra is szenved a fejlődés nevében, hogy egy kis részük boldogulhasson.
Amellett, hogy leleplezi a krónikus rossz kormányzást, lesújtó megjegyzés a média kudarcáról is, amely nem képes szót emelni a hangtalanokért.