Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Always Be Prepared: A 'New Apologetics' Course for Catholic Secondary Schools
Könyv tartalma:
Az apologetika az a művészet, amikor valaki a kritikusoknak vagy kérdezőknek indoklással ellátott magyarázatot vagy védelmet ad a saját álláspontjára vagy meggyőződésére. A keresztények számára az egyik eredeti felhívást az apologetikára Szent Péter apostol tette, aki arra buzdította a hívőket, hogy "Mindig legyetek készen arra, hogy bárki előtt, aki számon kéri rajtatok a bennetek lévő reményt, védekezzetek", és hozzátette, hogy ugyanezt "szelídséggel és tisztelettel" tegyük (1Pét 3:15). Ez az apologetika szorosan kapcsolódott az evangelizációhoz. Az apologetikának mindig is helye volt az Egyház életében. A történelem során számos nagy egyházatya, orvos és szent foglalkozott apologetikával, hogy megvédje a katolikus tanítást a minden oldalról érkező kihívásokkal és támadásokkal szemben. Elsőre olyan alakok jutnak eszünkbe, mint Athanáz, Jeromos és Hippói Szent Ágoston. Az angol nyelvű világ számos kiváló apologétát hozott létre, köztük Szent John Henry Newman bíboros, Fulton J. Sheen érsek, Hilaire Belloc, G. K. Chesterton, Frank Sheed, Rumble és Carty atyák stb. Ezek közül néhányan áttértek a katolicizmusra, néhányan bölcsőskatolikusok voltak. Mindannyian, akár laikusok, akár klerikusok, szerették a katolikus hitet, ismerték annak igazságosságát, és meg akarták osztani másokkal. Írásaikban a Szentírás, az észérvek, a személyes tanúságtétel, a szellemesség és egy kis bunyós érzék ötvöződött. Az 1960-as évektől kezdve azonban az apologetika iránti érdeklődés jelentősen csökkent.
Sokak számára elavulttá, divattalanná és irrelevánssá vált. A vallási meggyőződésekről vitatkozni vagy rossz modornak, vagy sértőnek, vagy mindkettőnek számított. Most úgy tűnt, a legjobb, ha az ember megtartja magának a vallási meggyőződését, mert "a te igazságod éppolyan jó, mint az enyém. "Az apologetika lényegében eltűnt a katolikus akadémiákról, a szemináriumok és az iskolák tanterveiből. Hanyatlása ellenére az apologetika végül visszatér, legalábbis részben. A II. vatikáni zsinat (Lumen gentium10és 11, Dignitatis humanae14, Apostolicam actuositatem6), sem a konciliárus utáni pápák nem vetették el. Szent János Pál pápa adta meg a "magna carta"-t az "új apologetika" számára, amely lényegében visszatérés volt Szent Péter szentírási felszólításához: "... új apologetikára van szükségünk, amely a mai kor igényeihez igazodik, amely szem előtt tartja, hogy a mi feladatunk nem csupán az, hogy érveket, hanem a lelkeket nyerjük meg, hogy ne ideológiai civakodást folytassunk, hanem az evangéliumot igazoljuk és népszerűsítsük...". Ennek az új apologetikának az emberség szellemét is le kell lélegeznie, azt az együttérző alázatot, amely megérti az emberek aggodalmait és kérdéseit, és amely nem siet rossz szándékot vagy rosszhiszeműséget feltételezni róluk. "Az apologetika minden újjáéledését üdvözölni kell, különösen az egyház és a világ előtt álló számos új és növekvő kihívás fényében.
Az apologetikára leginkább a fiataloknak van szükségük, akik rendkívül kiszolgáltatottak az "új ateizmus", az objektív igazság posztmodernista tagadása, a szexuális forradalom, a fundamentalista kereszténység és a hittérítő iszlám növekvő befolyásának.
