Minding the Modern: Emberi cselekvés, szellemi hagyományok és felelős tudás

Olvasói vélemények

A „Minding the Modern” című könyvében Thomas Pfau kritikusan vizsgálja a modernitásnak a személyiség fogalmára és a humán tudományokra gyakorolt hatását, és a múlt gazdag szellemi hagyományaihoz való visszatérés mellett érvel. Azt állítja, hogy a modern szekularizmus az emberi cselekvőképesség csökkent megértéséhez vezetett, és hogy a klasszikus keresztény gondolkodás jobb meglátásokat nyújt az emberi személy természetéről. Pfau különböző irodalmi és filozófiai forrásokra támaszkodik állításai alátámasztására, és megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy a modern haladás a vallási hagyományokkal való határozott szakítást jelenti.

⬤ A személyiség és a cselekvőképesség mély és árnyalt feltárását kínálja történelmi és szövegelemzésen keresztül.
⬤ Az intellektuális hagyományok széles skálájával foglalkozik, összekapcsolva a kortárs kihívásokat a történelmi kontextussal.
⬤ Erős kritikát fogalmaz meg a modern szekularizmusról és annak korlátairól az emberi természet megértésében.
⬤ Pfau írása ékesszóló és elgondolkodtató, arra ösztönzi az olvasót, hogy újragondolja a modernitásról és a hagyományról szóló bevett narratívákat.

⬤ A könyv terjedelme és összetettsége egyes olvasók számára ijesztő lehet.
⬤ Pfau klasszikus keresztény beszámolókra helyezett hangsúlya elidegenítheti a nem keresztény hagyományok olvasóit.
⬤ Egyesek talán túlságosan reduktívnak találják egyes protestáns mozgalmakkal kapcsolatos kritikáit.
⬤ A nagy elbeszélői megközelítés talán figyelmen kívül hagyja a modernitás történelmi kontextusán belüli nézőpontok sokféleségét.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Minding the Modern: Human Agency, Intellectual Traditions, and Responsible Knowledge

Könyv tartalma:

Thomas Pfau ebben a briliáns tanulmányban azt állítja, hogy a klasszikus és középkori arisztotelészi filozófia alapfogalmainak elvesztése az európai gondolkodásban végzetes szétválást okozott az ész és az akarat között. Pfau nyomon követi az emberi cselekvőképesség kulcsfogalmainak - akarat, személy, ítélet, cselekvés - fejlődését és végső soron romlását az ókortól a skolasztikán át egészen a tizennyolcadik századi erkölcselméletig és annak Samuel Taylor Coleridge műveiben megjelenő kritikai felülvizsgálatáig. Az Arisztotelész, a gnoszticizmus, Augustinus, Aquinói, Ockham, Hobbes, Shaftesbury, Mandeville, Hutcheson, Hume, Adam Smith és Coleridge részletes kritikai tárgyalásaival ez a tanulmány azt állítja, hogy a humanista fogalmak, amelyeket ezek az írók igyekeznek megvilágítani, csak annyiban nyernek értelmet és jelentőséget, amennyiben készek vagyunk pozitívan elkötelezni (és nem historizálni) korábbi használatukat. A teológiai (és végül a szekuláris) voluntarizmus térhódításával kezdődően a modern gondolkodás egyre vonakodóbbnak és idővel képtelennek tűnik arra, hogy saját mögöttes fogalmainak mély történetével foglalkozzon, így a humanista kutatás természetéről és funkciójáról alkotott képünk egyre inkább megkopik és összefüggéstelenné válik.

Ennek az elmozdulásnak az egyik következménye, hogy az intellektuális elit és a hétköznapi polgárok erkölcsi önkifejezése egyaránt csonka maradt, ami viszont azt a széles körben elterjedt elképzelést táplálta, hogy az erkölcsi és etikai aggályok a kutatásnak csupán egy speciális ága, amelyet nagyrészt a vélemény, nem pedig a dialogikus érvelés, ítéletalkotás és gyakorlat határoz meg.

Ennek a visszafejlődésnek egyértelmű jele a humán tudományok jelenlegi válsága, amelyek szerepét túlnyomórészt a tudományos elméletek, módszerek és célok szempontjából képzelik el (és értékelik negatívan). E redukcionizmus végső áldozata maga a személyiség eszméje és a megfelelő etikai nyelv eltűnése. A Minding the Modern nem pusztán egy eszmetörténeti fejezet; alapos fenomenológiai és metafizikai tanulmány napjaink kényszerhelyzeteinek gyökereiről.