Minél feketébb a bogyó

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a „The Blacker the Berry” a fekete közösségen belüli kolorizmus és önelfogadás erőteljes feltárása, különösen a sötét bőrű nők szemszögéből. A regény a bőrszínnel kapcsolatos belső előítéletekkel és a társadalmi nyomással foglalkozik, és ezzel a rasszizmusnak az afroamerikai közösségen belül és kívül egyaránt éles hangvételű kommentárja. Míg sok kritikus nagyra értékelte a fontos témákat és az érzelmi mélységet, néhányan kritizálták a történetvezetést és a tempót, úgy érezték, hogy bizonyos területeken hiányzik a fejlődés.

⬤ Fontos témákat dolgoz fel a colorizmusról és az önelfogadásról.
⬤ Emma Lou karaktere jól kidolgozott és sok olvasó számára átélhető, különösen azok számára, akik hasonló küzdelmekkel szembesültek.
⬤ A könyv rávilágít a fajon belüli előítéletek történelmi összefüggéseire, és éleslátó megjegyzéseket tesz a szépség társadalmi normáiról.
⬤ A könyvet az afroamerikai irodalom klasszikusának nevezték, és jelentős hozzájárulás a rasszizmus és az önazonosság körüli vitákhoz.

⬤ Néhány olvasó egyenetlennek találta a történet tempóját, és kritizálta az írás minőségét.
⬤ Több kritikus csalódottságát fejezte ki a hirtelen befejezés miatt, és több lezárást vagy további tartalmat kívánt.
⬤ Panaszkodtak az elbeszélői nézőpontok zökkenőmentes átmenetének hiányára.
⬤ Néhányan frusztrálónak találták a könyvet időnként a főszereplő belső öngyűlölete és színtudata miatt.

(106 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Blacker the Berry

Könyv tartalma:

Élete tragédiája az volt, hogy túlságosan fekete volt - állítja az elbeszélő a fajon belüli előítéletekről szóló, erőteljes regény elején. Emma Lou Morgan a megvetés és a szégyen világában él, nem azért, mert fekete a bőre, hanem mert túl fekete.

Családja, tanárai és barátai közül senkinek sincs egy vigasztaló vagy reményt adó szava sem a megvetett és elutasított lány számára. A tizennyolc éves Emma Lou, akinek nincs vesztenivalója, elhagyja idahói otthonát, hogy szeretetet és elfogadást keressen egy olyan úton, amely végül a harlemi reneszánsz legendás közösségébe vezet. Az 1929-es megjelenésekor vitákat kiváltó A feketébb a bogyó az első olyan regény volt, amely nyíltan foglalkozott a fekete amerikaiak körében a bőrszínnel kapcsolatos előítéletekkel.

A szerző, Wallace Thurman, a harlemi reneszánsz aktív tagja, élénken idézi fel a korszak hangulatát és szellemét. A városban sodródó fiatal nő portréja a faji, szexuális és kulturális identitás keresésének tartósan aktuális tükörképét alkotja.