Ministry: Teológiai, lelkipásztori kézikönyv

Olvasói vélemények

Richard McBrien „A szolgálat új megvilágításban” című könyve áttekintést nyújt a szolgálat teológiai és gyakorlati elemeiről, különös tekintettel a római katolikus egyházon belüli laikus szolgálatra. A könyvben a szilárd teológia és a közérthető nyelvezet keveredik, bár korlátozott oldalszámban széles területet fed le, ami a téma kissé felületes kezelését eredményezi.

A könyv teológiailag szilárd, ökumenikus hangvételű, és hasznos alapműként szolgál, tele releváns vitakérdésekkel és összefoglalókkal. Sikeresen szintetizálja a kortárs teológiai gondolkodást, és tömör áttekintést nyújt a szolgálat történetéről, teológiájáról és lelkiségéről.

A terjedelem egy rövid könyvhöz képest meglehetősen széles, ami a tárgyalt témák felületes kezeléséhez vezet. Önmagában talán nem állja meg a helyét átfogó olvasmányként.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ministry: A Theological, Pastoral Handbook

Könyv tartalma:

Első fejezet.

MI A SZOLGÁLAT?

Mielőtt elolvasnád ezt a fejezetet, firkáld fel egy papírra a szolgálat fogalmát. A gyakorlat megmutatja, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyennek a felszínen látszik. A szolgálat számtalan funkciót foglal magában, de az egész több, mint e funkciók összege. (Ha most megírod a definíciódat, akkor a fejezet befejezése után ellenőrizheted, hogy minden fontosat figyelembe vettél-e benne. )

A szolgálatra vonatkozóan valóban nehéz egyértelmű definíciókat találni. Bernard Cooke fő művében, a több mint hatszáz dupla oszlopos oldalas "Az Ige és a szentségek szolgálata" (Philadelphia, PA: Fortress Press, 1976) című művében nincs a szolgálat definíciója. Ehelyett van egy teljes és részletes leírása néhány funkciójának: a közösség formálása, Isten igéjének hirdetése, Isten népének szolgálata, Isten ítéletének szolgálata és a szentségek ünneplése.

Edward Schillebeeckx, O. P., a témáról írt első könyvében, a "Ministry: Leadership in the Community of Jesus Christ" (New York: Crossroad/ Continuum, 1981) című könyvében szintén nem adott kifejezett definíciót, bár időnként közel járt hozzá. "A szolgálat az egyházban nem státusz vagy állapot, hanem szolgálat, funkció "Isten közösségében", és ezért "a Szentlélek ajándéka"" (37. o.). Egy folytatásban, Az egyház emberi arccal: A New and Expanded Theology of Ministry" (New York: Crossroad/ Continuum, 1985) című könyvében a szolgálat Schillebeeckx számára egyszerre jelenti "a Lélek egyetemes karizmájának sajátos kikristályosodását" és "a Lélek ajándékát, amely bizonyos keresztények számára van fenntartva, akiknek funkciójuk van az egyházban" (81. o.).

Bár Schillebeeckx atya nem adott használható definíciót, két fontos megállapítást tett: (1) a szolgálat egyszerre egyetemes és különös, és (2) a szolgálat funkció, nem pedig állapot. Mindkét megkülönböztetés döntő fontosságú - a második még inkább, mint az első. Az ember nem azért lesz lelkész, hogy "lelkész legyen", vagyis hogy belépjen a lelkészi állapotba. Az ember azért lesz lelkész, hogy "végezze" a szolgálatot, vagyis betöltse a lelkészi funkciót.

Ez nem azt jelenti, hogy a külső tevékenység fontosabb, mint a belső, vagyis a lelki beállítottság. Természetesen az embernek hiteles kereszténynek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan végezzen keresztény szolgálatot. Minél hitelesebb keresztény valaki, annál hatékonyabb a szolgálata.

Yves Congar O. P., e század talán legnagyobb ekkleziológusa, a szolgálat különböző "szintjeiről" beszél. Azt javasolja, hogy három szint létezik. Az első az általános szolgálat, amely a Szentlélek ajándékaiban gyökerezik, és különböző alkalmi, spontán és átmeneti szolgálatokban nyilvánul meg - például a szülők katekizálják gyermekeiket, egy házaspár tanácsot ad másoknak, akiknek esetleg házassági nehézségeik vannak, egyének meglátogatják a betegeket és a börtönviselteket, vagy bibliatanulmányozó csoportokat vezetnek. A második a nyilvánosan elismert szolgálatok, amelyek közvetlenebbül kapcsolódnak az egyház szükségleteihez és szokásos tevékenységeihez - például állandó katekéták, lektorok, eucharisztikusok, kórusvezetők. A harmadik szint pedig a felszentelt szolgálatok, amelyek Congar számára olyan nyilvános tisztségek, amelyek alapja a szentség - például a diakonátus, a presbitérium és a püspökség.

Egy másik dominikánus teológus (és kollégám a Notre Dame-i Egyetemen), Thomas F. O'Meara atya könnyen felfedezhető definíciót kínál "Theology of Ministry" (New York: Paulist Press, 1983) című könyvében. A keresztény szolgálat ""Jézus Krisztus megkeresztelt követőjének nyilvános tevékenysége, amely a Lélek karizmájából és egyéni személyiségéből fakad egy keresztény közösség nevében, hogy tanúságot tegyen Isten országáról, szolgáljon és megvalósítsa azt"" (142. o.).

O'Meara atya szerint a szolgálatnak hat jellemzője van: (1) valamit tenni; (2) az ország eljöveteléért; (3) nyilvánosan; (4) egy keresztény közösség nevében; (5) amely a hitben, a keresztségben és a felszentelésben kapott ajándék; és (6) amely a saját határaival és identitásával rendelkező tevékenység a szolgálati tevékenységek sokféleségén belül ("A szolgálat teológiája", 136. o.).

A fontos katolikus teológusok e meghatározási kísérletei jelentős mértékben átfedésben vannak más keresztény hagyományok teológusainak és különböző ökumenikus konzultációk hasonló törekvéseivel. Az Egyesült Államokban zajló lutheránus-katolikus párbeszéd például különbséget tesz kis- és nagybetűs szolgálat között. A kisbetűs szolgálat minden megkeresztelt keresztényhez tartozik, és magában foglalja az evangélium hirdetésének feladatát mindenkinek, hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Mindannyian részt veszünk ebben a szolgálatban, amennyiben a papi néphez, azaz az Egyházhoz tartozunk. A szolgálat (nagybetűvel) a szolgálat sajátos formája az Egyházon belül és az Egyház érdekében a világ felé irányuló küldetésében. Ez a szolgálat az evangélium hirdetése, a szentségek ünneplése, a hívek gondozása, a tanúságtétel és a szolgálat. Isten népe mellett áll Krisztus alatt, de Krisztus nevében is szól népéhez. (Lásd a fejezet végén található ajánlott olvasmányoknál a "Lutheránusok és katolikusok párbeszédben" című dokumentumot: Eucharisztia és szolgálat").

Az úgynevezett limai nyilatkozat, "Keresztség, Eucharisztia és szolgálat" (Faith and Order Paper No. 111, Egyházak Világtanácsa, 1982), hasonló különbséget tesz az általános szolgálat között, amely a Szentlélek ajándékaiban gyökerezik, és az egyház minden tagjának adatik, és a felszentelt szolgálat között, amelyről természetesen nincs egyetértés. A limai dokumentum szerint a "szolgálat" szó a legtágabb értelemben "azt a szolgálatot jelöli, amelyre Isten egész népe el van hívva, akár egyénként, akár teljes közösségként, akár az egyetemes egyházként". A "szolgálat" vagy "szolgálatok" szavak ""jelölhetik azokat a sajátos intézményi formákat is, amelyeket ez a szolgálat felvehet" (II, 7, b, 21. o.). A "felszentelt szolgálat" kifejezés viszont "olyan személyekre utal, akik karizmát kaptak, és akiket az egyház szolgálatra nevez ki azáltal.