Mint a csillagok örökké: Narratíva és teológia Dániel könyvében

Eredeti címe:

Like the Stars Forever: Narrative and Theology in the Book of Daniel

Könyv tartalma:

Meadowcroft esszéinek ezen antológiája (egy kivételével valamennyi korábban megjelent) három állítás köré csoportosul, amelyeket Dániel könyvéről állít. Az első az, hogy Dánielt elsősorban bölcsességi figuraként kell értelmezni, és hogy Dániel könyvének első fejezete ebben a tekintetben programadó.

A második az, hogy az emberfiához hasonlatos látomás olyan teológiai csuklót jelent, amely mind a történetek, mind a látomások megértését a bölcs Dániel és népe isteni életben való részvételének kifejeződéseként irányítja. A harmadik állítás az, hogy Dániel utolsó fejezete, mint Dániel bölcsességtörténetének záróköve, az isteni életben való bölcs részvétel célját mutatja be, mint az igazságosság maradandó örökségét azokban, akik találkoznak ezzel a bölcsességgel. Ezeket az állításokat a Dániel könyvében bemutatott elbeszélő művészet egyes aspektusainak közeli olvasata, a hűséges bölcsek értelmezésének értelmező hatása, mint az ókori nép templomba vetett reményeinek kifejeződése, valamint Dániel és barátai tapasztalatainak teológiai és kontextuális olvasata támasztja alá - a babiloni és perzsa udvarban zajló élet mindennapjaiban és a későbbi fejezetek különös apokaliptikus találkozásaiban.

Az ilyen olvasásból a hit paradox természete rajzolódik ki, amely a rejtély és a bizonytalanság, valamint a türelmes kitartásra való felhívás mellett bizonyos reményt és etikai tisztánlátást is jelent. A bizonyosság és a türelem, a világosság és a titokzatosság közötti kényes tánc Dániel és népe száműzetésének idején, az Antiochus Epifánész sarka alatt szenvedő későbbi olvasók, a Róma uralmi igényeinek ellenálló olvasók, és Dániel könyvének olvasói ma is mindenütt, ahol a birodalommal találkoznak és ellenállnak, megtapasztalhatták ezt a kényes táncot.