Mire gondolunk, amikor megpróbálunk nem gondolni a globális felmelegedésre: A klímavédelmi cselekvés új pszichológiája felé

Olvasói vélemények

A könyv, amelynek középpontjában az éghajlatváltozás pszichológiája áll, az éghajlatváltozás elfogadásának és az értelmes cselekvésnek az érzelmi és kognitív akadályait vizsgálja. Az empirikus kutatásokat személyes történetekkel ötvözi, betekintést nyújt a hatékony kommunikációs stratégiákba, és elősegíti a személyes kötődés érzését a környezeti kérdésekhez. A könyvet dicsérik a közérthető és inspiráló írásmódja miatt, bár egyesek szerint egyes részei ezoterikusak és hiányoznak belőlük a konkrét megoldások.

⬤ Hatékony betekintést nyújt az éghajlatváltozással kapcsolatos emberi pszichológiába
⬤ gyakorlati eszközöket kínál a jobb kommunikációhoz
⬤ tudományos kutatásokat ötvöz személyes történetekkel
⬤ inspiráló és felemelő
⬤ segít az olvasóknak mélyen kapcsolódni a környezeti kérdésekhez
⬤ aktivistáknak és kommunikátoroknak ajánlott
⬤ kiegyensúlyozott szemléletre ösztönöz az éghajlattal kapcsolatos félelmek és intézkedések tekintetében.

⬤ Egyes részek elavultnak tűnhetnek
⬤ néhány olvasó túlságosan érzelmesnek vagy elfogultnak találja
⬤ hiányoznak a globális felmelegedésre vonatkozó konkrét megoldások
⬤ egyes részek ezoterikusak vagy nehezen érthetőek lehetnek
⬤ nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik szigorúan politikai vagy technikai vitákat keresnek.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What We Think about When We Try Not to Think about Global Warming: Toward a New Psychology of Climate Action

Könyv tartalma:

Miért jelenti a több tudás azt, hogy kevesebbet hiszünk - és teszünk -? A változás receptje

Minél több tény halmozódik fel a globális felmelegedéssel kapcsolatban, annál nagyobb lesz az ellenállás velük szemben, ami megnehezíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó intézkedések meghozatalát és a közösségek felkészítését az elkerülhetetlen változásra.

Per Espen Stoknes pszichológus és közgazdász szerint ez a 22-es csapdája annak, hogy a legtöbb ember nem érti eléggé, hogyan gondolkodik, cselekszik és él az őt körülvevő világban. Stoknes tucatnyi példán keresztül - a magánszektortól a kormányzati szervekig - mutatja be, hogyan lehet újra elmesélni az éghajlatváltozás történetét, és ugyanakkor olyan pozitív, értelmes intézkedéseket hozni, amelyeket még a tagadók is támogatni tudnak.

A What We Think About When We Try To Not To Think About Global Warming, Stoknes nemcsak mesterien azonosítja az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés öt fő pszichológiai akadályát, hanem öt stratégiával is foglalkozik velük, hogy hogyan beszéljünk úgy a globális felmelegedésről, hogy az cselekvést és megoldásokat szüljön, ne pedig további tétlenséget és kétségbeesést.

Ezek a stratégiák inkább az emberi természettel együtt, mintsem ellene dolgoznak. Szociálisak, pozitívak és egyszerűek - könnyűvé és kényelmessé teszik az éghajlatbarát viselkedést. Emellett történetalapúak, hogy segítsenek értelmet adni és közösséget teremteni, és tartalmazzák a jelek vagy mutatók használatát, hogy felmérjék a visszajelzéseket és folyamatosan reagáljanak.

Akár a klímakérdés frontvonalában dolgozik, akár a tudományban elmélyülve, akár politikát próbál kialakítani vagy a nyilvánosságot oktatni, akár csak egy átlagos ember, aki megpróbálja értelmezni a kognitív disszonanciát vagy megküzdeni a frusztrációval e fenyegető probléma miatt, a Mire gondolunk, amikor megpróbálunk nem gondolni a globális felmelegedésre túllép a fejlődést gátló pszichológiai akadályokon, és új kapukat nyit a társadalmi és személyes átalakulás felé.