Mire jó a költészet, kérdezi a költő

Olvasói vélemények

Rachel Tzvia Back „Mire jó a költészet, kérdezi a költő” című verseskötetét érzelmi mélységéért, kézművességéért és a szenvedéssel, a háborúval és a költészet jelentőségével kapcsolatos témák megrendítő feltárásáért dicsérik egy zaklatott világban. Számos kritikus kiemeli írásának őszinteségét és zeneiségét, a klasszikus képekre és a kortárs valóságra való utalásokkal, mindezt precízen és gondosan megírva.

A költészetet mélyen megindítónak és érzelmileg hatásosnak írják le, a szépség, a gyötrelem és a bölcsesség egyensúlyát mutatva be. A kritikusok nagyra értékelik a versek kézműves és zenei minőségét, valamint az olyan összetett témák átgondolt feltárását, mint a háború és a szenvedés. Megjegyzik, hogy a versek szervezése természetes módon áramlik, elkerülve a véletlenszerűséget. Emellett Back munkásságát az őszinteség és a nyelvi pontosság jellemzi.

Egyes olvasóknak nehézséget okozhat a versek befogadása a komplex témák, köztük a háború kemény valósága és az egzisztenciális kérdések miatt. Az az érzés is felmerülhet, hogy a könyv túlságosan komoly témákra összpontosít, ami esetleg elidegenítheti azokat, akik könnyedebb vagy kevésbé intenzív költészetre vágynak. Emellett, bár a témák mélysége értékelhető, a teljes megértéshez többszöri olvasásra lehet szükség, ami akadályként érezhető.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Use Is Poetry, the Poet Is Asking

Könyv tartalma:

Költészet. Zsidó tanulmányok.

Közel-keleti tanulmányok. "Rachel Tzvia Back a világ kemény és éles tényeit zölddé és arannyá transzformálja ezekben a kétségbeesett reménytől sugárzó versekben. Számomra mindig bibliai, nemcsak azért, mert a galileai táj, amelyben él, annyira hasonlít ezekre a régi zsoltárokra, hanem azért is, mert ő is anya volt, aki a fiát háborúba küldte, bár ő ebben a fiúban egy másik fiát látja - egy fiút, akit a távoli Gáza egyik tengerpartján, játék közben öltek meg.

A költő itt mindkettőnek anyjává válik, mindkettő megmentésére kel fel a szükségben, hogy ezeket az új és nagyon szükséges zsoltárokat fonja. A humanizmus és az együttérzés hagyományától ragyogva Back fel meri tenni a híres kérdéseket, amelyeket először Fanny Howe fogalmazott meg: "Hová tűntek a napok? Hová tűntek? ' És az utolsót, amely mindig kísérti őt, e fájdalmas és bölcs könyv minden versében: 'Biztonságban vannak-e a gyermekeim? ' 'Új nyelvre lesz szükségünk', figyelmeztet Back.

Jó hát, hogy ezt adja nekünk. " - Kazim Al.