Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
What Was It for
Könyv tartalma:
Költészet. Adrienne Raphel debütáló WHAT WAS IT FOR című gyűjteményében újjáéleszti a felborult lírát és annak örökzöld bölcsességét. Ezek a versek játszótéri doggerekkel, bájjal és találós kérdésekkel kiáltanak szépet és rosszat egy olyan világnak, ahol pástétomludak téblábolnak levendulamezőkön, válságok tapétáznak, hőlégballonok cserkésznek élvezetesen, készpénz aranyra vált, és a hold a metronóm dobbanására süllyed a tengerbe. Ez a világ ez, a miénk, és csakis ez, tehát olvasó, szálljon fel rá: mint egy körhinta, minden vers körbe-körbe hurkolja magát, szédítő távlatokat nyújtva. Mindeközben ezek a versek tele vannak csodálkozással - mint a kérdezősködés, mint a jubileum -, ahogy egy gyermek kántálja a miért, de miért, de miért. Válaszként a WHAT WAS IT FOR egy halhatatlan, hangzatos kérdést tesz fel.
"Adrienne Raphel lexikális bűvészmutatványai debütáló gyűjteményében meglepnek. Versei vadak és tele vannak lázas gyönyörrel. Dugóhúzó rímei elbűvölnek, miközben a földi és földöntúli csodák között élés fenomenológiai örömét idézi meg. Raphel átviszi a viktoriánus nonszensz verseket a huszonegyedik századba, és a maga különös és zseniális dalává alakítja át." --Cathy Park Hong.
"A What Was It For olyan őrjítő, varázslatos és üdítő, mint a legtehetségesebb, legcsavarosabb gyerekek gyerekversei, a What Was It For egy örökkévalóságban visszatekeredő májusfa félelmetes, kibontakozó energiájával remeg. 'Pulzálva és koncentrikusan húzva// a középpontok középpontja felé, ' 'kibontakozva/ görbe szögekben, ' és zuhanva 'zuhanás nélkül', Raphel veszélyes, világító módszere a 'körhinta varázslat' - elvarázsolt és pokolian elszánt."" --Robyn Schiff.
"Semmi sem kerüli el Adrienne Raphel figyelmét - bármi, amire a szeme rászegeződik, rejtélyes, logikus, fraktális intelligenciával és lázas, majdnem matematikai tanácstalansággal virágzik. Gondolkodásának mélysége és megfigyelésének tisztasága egyetlen feltételezést sem hagy figyelmen kívül; szinte olyan, mintha a világ - levendulával, tollakkal, sóval, léggömbökkel, útlevelekkel, kecskékkel és elidegenedéssel - azért létezne, hogy destabilizálja ezt a tudó hangot, hogy szabályokat támasszon, hogy megszegje őket, és megmutassa a hatókörét. Ez nem un-homerikus. Csodálatos. Nem "szójáték", amikor a szavak játszanak velünk. Ezt a könyvet olvasni olyan, mintha valami elképesztő körülménybe botlanánk, ahol T. S. Eliot, Sylvia Plath, Mina Loy és Gerard Manley Hopkins együtt, teljesen komolyan és ritka formában, ivójátékot játszanak egy elhagyatott zenés színházi díszletnek tűnő helyen, melynek hátteréül egy sétány szolgál. Micsoda szoba A depressziós Lúdanyó a sarokban kuporog, Edward Lear pedig mélyen belemerül a morbiditásába, miközben Gwendolyn Brooks és Gertrude Stein több kört is simán nyer. De minden vers egy bizonyos rétegénél vagy fátyolánál ez a társaság elhallgat, és az olvasónak a legritkább jelenlét marad: egy olyan költő belső élete, akinek minden tudati pillanat egy felfedezést hoz.
Ez a könyv a játék ősi és közvetlen módjait hívja elő - és ha katasztrófa fenyeget (a nagy katasztrófa felhőként rajzolódik ki e könyv égboltján), Raphel művének akkor is lesz kozmikus értelme, örömet ad, megújul, és emlékeztet minket (ahogy a címe is) arra, hogy mire való volt." - Brenda Shaughnessy.
