Miről beszélünk, amikor a háborúról beszélünk

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

What We Talk about When We Talk about War

Könyv tartalma:

2012-ben az Amazon.ca szerkesztője választotta ki, és a Globe and Mail 2012 Top 100 könyve.

A Governor General's Award for Non-Fiction, a Shaughnessy Cohen Prize for Political Writing és a John W. Dafoe Book Prize jelöltjei között szerepel.

Hosszú listára került, Charles Taylor-díj az irodalmi nem-fikcióért.

Annak provokatív vizsgálata, hogy a kommunikáció hogyan alakította a média nyelvezetét, és fordítva, valamint hogy a retorika hogyan formálja a kanadaiak nemzetként való gondolkodását, illetve Kanada szerepvállalását a békefenntartásban, a háborúban és a nemzetközi színtéren.

Richler szerint az afganisztáni szerepvállalás minden egyes szakaszát nemcsak a retorika, hanem egy átfogó narratív struktúra is alakította. Ez a téma jelenleg nagyon is aktuális. A kanadai csapatok Afganisztánból való (legalábbis részleges) kivonásával világossá válik, hogy egy retorikai ciklus volt. Míg egykor Kanada a békefenntartó nemzet mítoszával bírt, az elmúlt évtizedben ez jelentősen eltolódott, és a kanadai katona mint harcos került előtérbe. Most azonban, amikor az ország kivonul, a szónoki nyelvezet, amelyet használunk, eltávolodik a hősöktől, a képes harcosoktól és az áldozatvállalástól, és visszatér a békefenntartó/kiképző szerepet betöltő Kanada kényelmesebb víziója felé.

Az elmúlt években Kanada nagy pénzügyi befektetéseket eszközölt a háborús apparátusba - oly módon, ahogyan már nagyon régóta nem tette -, és ahogy a háború valósága hazatér (a veszteségek, a tragédiák, az atrocitások, a maradandó következmények, amelyek a fronton szolgáló katonákkal együtt térnek haza), Richler azt állítja, hogy létfontosságú megértenünk a háborúval kapcsolatos nemzeti nézőpontunkat - hogyan kereteztük azt, és hogyan keretezzük továbbra is.

A közelmúlt eseményeit - többek között Gabrielle Giffords amerikai kongresszusi képviselőnő lelövését és a haiti földrengést - felhasználva érvel Richler amellett, hogy nagyon is lehetséges, hogy Kanada epikus narratívája a regény narratívájává kanyarodik vissza, miközben lassan visszanyerjük békefenntartási napirendünket.