Missing Michael

Olvasói vélemények

A könyv megható tisztelgés egy gyermek rákbetegséggel folytatott küzdelme előtt, bemutatva a szülők rendíthetetlen szeretetét a mély szenvedés közepette. Költészettel fejezi ki a gyermek elvesztésének érzelmi zűrzavarát és a családi kötelékekben rejlő erőt. Miközben az együttérzés és az inspiráció erős érzéseit kelti, a betegség és a veszteség kemény valóságával is szembesít.

A szülői szeretet szívmelengető ábrázolása, gyönyörűen megírt versek, inspiráló és elgondolkodtató, a hála érzését kelti, a betegség pozitív és negatív aspektusait egyaránt tartalmazza, és az illusztrációk szépen kiegészítik.

A téma mélyen szívszorító, és néhány olvasó számára talán túl nehéz lehet, mivel a gyermek rákos megbetegedés miatti elvesztésének fájdalmas élményét dolgozza fel.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Missing Michael azoknak a gondolatoknak a gyűjteménye, amelyek a szerző elméjén átfutottak, amikor a floridai Gainesville-ben lévő Shands kórházban, az ágya mellett ülve végignézte, ahogy a fiát teljesen eluralkodik rajta a rák, élete utolsó kilencven napját. Néha ő és a felesége két-három napig nem aludtak, csak hallgatták, ahogy a fiú lélegzik.

Azokat a dolgokat, amiken a fia keresztülment, ő soha nem tudta megtenni. Amikor a fia az intenzív osztályon volt, nem volt ágy számukra; felváltva aludtak a földön az ágya mellett egy párnával és egy takaróval, csak hogy a közelében lehessenek; ha esetleg felébredne, láthatná őket. Soha nem lehet tudni, mi járhat az ember fejében, amikor csak ülsz ott, tehetetlenül, miközben a fiad éppen a szemed előtt hal meg.

Az ember arra gondol, hogy mit kellett volna tennie, és mit nem kellett volna tennie. Annyira szeretnél helyet cserélni vele, hogy minden éjjel és minden nap imádkozol Istenhez, hogy hagyja őt élni, tudva, hogy a napjai gyorsabban elszállnak, mint bármi, amit valaha is akartál.

Michael olyan erős volt, de utálta a tűket. Amikor a teljes testet érintő sugárkezelésre készült, ki kellett húzniuk minden fogat, ami korábban kijöhetett, mert nagyon erősen vérzett. Kettőt kihúztak, és a zsibbadás elmúlt; azt mondták neki, hogy az utolsóhoz még egy injekciót kell a szájába adni.

Annyira utálta a tűket; csak annyit mondott: "Gyerünk, húzzák ki, nincs több tű." Így hát kihúzták anélkül, hogy elzsibbadt volna a szája. Ez volt Michael Lynn, és az apjának nagyon hiányzik.