Mission Improbable (Valószínűtlen küldetés): Fantáziadokumentumok a katasztrófa megszelídítésére

Olvasói vélemények

A könyv erősen ajánlott a katasztrófavédelmi menedzserek és a területre belépni szándékozók számára. Értékes betekintést nyújt a katasztrófaesemények kezelésének szociológiai aspektusaiba, és kritikával illeti a szervezetek ilyen helyzetek kezelésének módját.

⬤ Jól megírt és tömör
⬤ a katasztrófák kezelésének szociológiai elemzését nyújtja
⬤ értékes betekintést és megértést nyújt
⬤ nem tartalmaz bonyolult matematikát vagy modelleket, így könnyen hozzáférhető.

Néhány olvasó számára a kockázat és a bizonytalanság meghatározása nem szabványos vagy zavaros lehet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mission Improbable: Using Fantasy Documents to Tame Disaster

Könyv tartalma:

Hogyan tervez a kormány vagy egy vállalat egy elképzelhetetlen katasztrófára - egy atomerőmű leolvadására, egy gigantikus olajkatasztrófára vagy egy nukleáris támadásra? Lee Clarke megvizsgálja az ilyen katasztrófákra való "felkészülésre" tett tényleges kísérleteket, és megállapítja, hogy a vállalatok és kormányzati szervek által elfogadott politikák alapvetően retorikai jellegűek: a terveknek nincs esélyük a sikerre, mégis a szervezeteket és a közvéleményt egyaránt az ellenőrzés, a rend és a stabilitás szimbólumaként szolgálják. Ezek a "fantáziadokumentumok" megpróbálnak bizalmat ébreszteni a szervezetekben, de Clarke számára zavaró meggyőződések, amelyek megnyugtatják azt a felfogásunkat, hogy végső soron nem tudjuk irányítani a saját technológiai fejlődésünket.

Clarke például tanulmányozza a vállalatoknak az Exxon Valdez katasztrófája előtti, a Prince William Soundban történt olajszennyezés eltakarítására vonatkozó terveit, és megállapítja, hogy az elfogadott stratégiák nemcsak irreálisak, hanem teljesen tarthatatlanok is voltak. Noha a különböző szervezeteknek rendelkezniük kellett tisztítási tervvel a hangban bekövetkező hatalmas olajkiömlésekre, egy valóban hatalmas olajkatasztrófára még nem volt példa, és az elfogadott politika alig volt több, mint a kisebb balesetek utáni (többnyire sikertelen) tisztításokon alapuló találgatások összessége.

Bár egyre szkeptikusabbak vagyunk a nagy szervezetekkel szemben, még mindig nincs más választásunk, mint hogy rájuk támaszkodjunk a nagyszabású katasztrófák elleni védelemben. Elvárjuk, hogy szakembereik az igazat mondják, és mégis, ahogy Clarke rámutat, a megnyugtató retorikának (a szakértői előrejelzés álcája alatt) nem biztos, hogy van tény- vagy igazságalapja, mert ilyen alapot nem lehet elérni.

A tervezés veszélyeit feltárva, amikor a megvalósítás fantázia, Clarke arra a következtetésre jut, hogy a társadalom biztonságosabb, okosabb és igazságosabb lenne, ha a szervezetek beismernék korlátaikat.