Mit fognak mondani? 30 temetés 60 nap alatt

Olvasói vélemények

A 'Mit fognak mondani? 30 temetés 60 nap alatt” című könyvéről Allison Clarke elsöprően pozitív kritikákat kapott, mivel egyedülálló módon az élet tanulságait idegenek temetésén keresztül vizsgálja. Az olvasókat arra inspirálja, hogy elgondolkodjanak saját életükről és a hátrahagyott hatásokról. Az érzelmi és motiváló tartalom sokakkal megtörténik, és gyakorlati tanácsokat és mélyreható betekintést nyújt az értelmes élet megéléséhez.

⬤ Egyedülálló és briliáns alapfeltevés, amely az életről és az örökségről való elmélkedésre ösztönöz.
⬤ Ékesszóló és szenvedélyes írói stílus, amely megmozgatja és inspirálja az olvasókat.
⬤ Elgondolkodtató tartalom, amely gyakorlati tanácsokat ad az életünk javításához.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy gondolkodjanak el a másokra gyakorolt hatásukon, és pozitív változásokat hajtsanak végre.
⬤ Magával ragadó történetek, amelyek érzelmileg visszhangoznak, és a szomorúságot motivációval ötvözik.
⬤ Olyan meglátásokat nyújt, amelyek mély személyes gondolkodásra késztetnek, és életmódbeli változásokhoz vezethetnek.

⬤ Egyesek számára a koncepció érzelmileg túl intenzív vagy túlterhelő lehet.
⬤ Néhány olvasó talán nem tud kapcsolódni a stílushoz vagy a megközelítéshez, mivel túl szentimentálisnak vagy nehézkesnek érezheti.
⬤ A tisztán tényszerű vagy oktató jellegű tartalmat kereső olvasók úgy érezhetik, hogy az elbeszélő stílusból hiányzik a strukturált forma.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Will They Say?: 30 Funerals in 60 Days

Könyv tartalma:

Allison Clarke vállalati edző éppen egy Atlantába tartó repülőgépen ült, amikor rájött, hogy ahhoz, hogy teljes életet élhessen, először a halálnak kell körülvennie. Furcsán hangzik, nem igaz? Allisonnak nem: két gyermek bátor anyja, aki a saját tanácsadó cégét az alapoktól építette fel. Allison számára ez kihívásnak tűnt, és amint hazaért, azonnal találkozott egy temetkezési vállalkozóval. Az ötlete egyszerű volt: részt venni kivételes idegenek temetésein, és tanulni a kalandos életükből.

Az újsággal kezdődött. Számtalan gyászjelentést olvasott el, olyan embereket keresett, akik érdekelték. Nem számított konkrétan, hogy mit csináltak. Harminc temetése a kosárlabdaszurkolótól a száznegyven éves osztrák bevándorlóig terjedt. Az számított, hogy milyen hatással voltak a barátaik és a családjuk életére. Miután a választás megtörtént, Allison felvette a fekete ruháját, és elindult a temetőbe.

Egyesek talán gúnyolódnának ezen a viselkedésen. Amikor azonban Allison visszagondolt a saját nagymamája temetésére, rájött, hogy büszke lett volna, ha idegenek is ott vannak - büszke, hogy elmondhatja nekik: „Ő volt az én nagymamám, és csodálatos volt”. Végül Allison hatvan nap alatt harminc temetésen vett részt. Mindegyiknél egy kicsit többet tanult arról, hogyan kell az életet a legteljesebben élni... és mi az élet, ha nem bátran, szenvedélyesen és szívvel éljük?